A nő és a férfi – ,,Csak öt perc, és kész vagyok!”

Hogy lát egy adott helyzetet egy nő és egy férfi? Miket gondolnak, miken aggódnak?

Nagyon nem ugyanazon? Nos, nagyon nem ugyanazon.

Új sorozatunk mai témája az a bizonyos öt perc: Finy Petra és Haász János erről ír – női és férfi szemmel.

 

 

A nő és az öt perc

 

Az 5 perc és 1000 jelentése

Sosem értettem ezt a kötelező udvariaskodást a párkapcsolatokban. Vagyis hát értem én, és csinálom is szorgalmasan, mégis úgy vélem, sokkal kiszámíthatóbb lenne az élet, ha őszinték lennénk a másikkal.

Például, amikor el kellene indulnunk, és a másik vár ránk, akkor egyszerűen csak elmondanánk, hogy mit is jelent az az 5 perc, és miért lesz belőle állandóan több perc. Sokkal több perc.

 

Íme néhány példa, mi állhat az 5 percek mögött:

 

5 perc, és kész vagyok

Próbálgatom a ruhákat, vagy inkább ők próbálnak engem? Próbálnak engem kikészíteni idegileg. Épp veled indulnék színházba, de már akkora lett az ellenséges és aljas ruhák kupaca, akik szánt szándékkal dagadtabbnak mutatnak, mint amilyen vagyok, hogy félek, külön szobát kell építenem nekik. Amíg nem találok egy olyan ruhát, amiben úgy festek, mint egy gizda topmodell, vagy legalább, mint egy 9 hónapos terhes topmodell, addig sajnos nem tudok elkészülni.

 

5 perc, és kész vagyok

Mezítláb rohangálok a lakásban, mert nincs meg az a magassarkú, ami még 2 óra viselés után is kényelmes, és éppen ezért eltettem egy olyan tuti helyre, ahol biztosan mindig megtalálom, holott pontosan tudom, hogy a tuti helyek azok, amiket azonnal elfelejtek, és majd 3 év múlva bukkanok rá a jól eldugott holmira, és csodálkozom el, jé, nekem ilyen is van!

 

5 perc, és kész vagyok

Igazából már indulhatnék, de pont intenzív lelki tanácsadást nyújtok a barátnőmnek, akit éppen most hagyott el a pasija, kutyája, macskája, szerencseplüsse, alázott meg a főnöke, edzője vagy egy nyugdíjas néni a zöldségesnél, netán épp úgy érzi, hogy kövér, ráncos, sikertelen, annak ellenére, hogy vékony, üde, és sikeres, vagy csak egyszerűen elvitték az orra elől az utolsó akciós, szexi ruhát, amit kinézett, és ezért most 1 éven túl gyógyuló depresszióba zuhant.

 

5 perc, és kész vagyok

Ám épp az anyám van a vonalban, akit nem rázhatok le, mert akkor a legközelebbi családi ebéden bosszúból kétszer annyi kaját töm belém, és hatszor annyi pletykát mesél majd el. Szóval épp az anyámat kell hallgatom, és közben próbálok készülődni, ám szinte lehetetlen, mert mindig reagálnom kell valamire. Például, hogy az anyám miért akarja feljelenteni a szomszédot a túl hangosan tátogó halai miatt, miért nem hívjuk meg az esküvőmre az XY nagynénit, holott nincs is tervben esküvő, miért akar most azonnal kéthetes, európai körutazásra indulni, annak ellenére, hogy az orvos szobapihenőre fogta.

 

5 perc, és kész vagyok

Épp felálltam volna az asztalomtól az irodában, hogy induljak hozzád a színházhoz, amikor a főnököm egyszerre küldött három levelet (a levelezőrendszer csodája), amiben hat különböző feladatot sózott rám, természetesen szuperprioritással, tegnapi határidővel, sőt az egyikről kiderült, hogy ha tegnap megcsináltam volna, már akkor is egyhetes késésben lennék. Én meg szokásomhoz híven hagyom magam kihasználni, és visszaülök legalább két feladatot megcsinálni a hatból.

 

5 perc, és kész vagyok

Igazából akár el is indulhatnék időben, de olyan sokat rohantam és kapkodtam a héten, hogy épp egy remek relaxációs módszerrel élek, ami valójában a passzív időelcseszés magasiskolája. Hússzor átgörgettem már az instát, pedig már az első után is jelezte, hogy a végére értem, minden politikai, kismacskás, trashpoénos és gyűrött újszülöttes képet lájkoltam, és kommentekkel díszítettem a facebookon, az összes horoszkópot, időjárásjelentést, és arcdeformáló, hülye appot kipróbáltam, és egyszerűen nem bírok elindulni. Olyan jó egy kicsit digitálisan semmit tenni.

 

5 perc, és kész vagyok

De létezik egy ilyen verzió is: nagyon vágyom arra, hogy végre megöleljél.

Azt hiszem, most mindenre teszek magasról, tényleg elkészülök 5 perc alatt, és időben odaérek a találkánkra a színházhoz.

Finy Petra

 

A férfi és az öt perc

 

Csak öt perc, és vége

Elgondolkodva dörzsölöd végig az álladat. Serceg, de nem annyira, mint amikor abban a kellemes borostás állapotban van, ahogyan Heni úgy szereti. Talán mégis borotválkozni kellett volna? Nem mintha nem lenne mindegy, Heni átvette a fürdőszobát, pontosabban visszavette a készülődés utolsó fázisára. Öt perc, és kész vagyok, szívem, addig vegyél fel egy rendes inget, biztos nem ebben akartál jönni, hát ehhez nyakkendőd sincs, zúdította rád, mielőtt behúzta az ajtót.

Hát mondjuk de, ebben akartál. És milyen nyakkendő? Oké, színházba mentek, de Pintér Béla a Jurányiban az nem a bécsi filharmonikusok az Operában. Választasz egy másik inget, erre gondoltál, nyújtod be kérdőmondatodat a fürdőszobaajtón, jajj, szívem, ne tarts már fel minden aprósággal, így sosem indulunk el, válaszolja. Oké, akkor ez az ing lesz, csak haladjatok, ott van a jegyen, hogy késve érkező nézőket nem engedik be, és ilyenkor a Margit híd a Moszkváig be van állva. Szívem, nem láttad, hová tettem a szájfényemet, viharzik ki a fürdőszobából Heni, futtában rád néz, mond is valamit, de sajnos azzal vagy elfoglalva, hogy még nincs rajta a melltartó, imádod, ahogy a mellei ugrálnak a köntös alatt, mennyit nevetettetek azon, hogy XM-esek, nézed, és tudod, hogy mondott valamit, de tipped sincs, mit. Te tényleg öt perc múlva, kérdezed, hogy terelj, rajtad sincs még rendes ing se, tűnik el újra a fürdőszobában a sminktáskájával.

Oké, előveszel egy harmadik inget, ezt legutóbb egy temetésre vetted fel, ahhoz van nyakkendőd is. Az ablakhoz lépsz, piros féklámpák pöttyözik tele a függönyt, a híres Chris Rea-szám klipje jut eszedbe, amit egy Dire Straits-számról lopott. Ha hívnátok taxit, akkor a buszsávon, talán. Van a körúton egyáltalán buszsáv? Vagy a hídon?

Szívem, tényleg nem hiszem el, hogy öt perc múlva indulnunk kell, és egy normális inget nem vagy képes felvenni, Henin szoknya, harisnya már van, a fülbevalójával vacakol. Ezzel mi a baj, még nyakkendő is van hozzá, próbálsz védekezni, tudod, mit gondolok a te modern művészetes bekattanásodról, de azért mégse akarom magam temetésen érezni, erre nem lehet mit mondani. A szekrényhez lépsz, tanácstalanul vakarod a fejed, nagy sóhajjal lép oda, öt perc, és kész vagyok, addig remélem, neked is sikerül ezt felvenned, adja a kezedbe azt, ami először rajtad volt, vagyis szinte azt, csak fekete helyett szürkét.

Bontasz egy palack bort, megnyugtat a halk pukkanás, ami azért nem elég halk, szívem, egy kis pohárkával nekem is, szóvá tennéd, hogy és a rúzs vagy szájfény, vagy mi, de megelőz, a számat majd újra kihúzom utána, a hangulat megér ennyit. Isztok, úgy érzed, az öt perc lassú kortyokká szétolvadva folyik le a torkodon, bele a végtelenségbe, hogy ez az öt perc az örökké tartó, soha véget nem érő öt perc.

Ismét eltűnik a fürdőszobában, felveszed a cipődet, zakódat. Hogy állunk, kiabálnád a fürdőszobába, de abban a percben ismét ajtónyitás, kiviharzás, nem igaz, hogy az applikátorom nincs meg, gondolom, azt se tudod, mi az, pláne, hogy hol van. Öt perc. Töltesz magadnak. Inhalálni is ráérnél. Amúgy tényleg, mi az az applikátor, fogod a mobilt, hogy rákeress. Hopp, mi van? Izland 2-0-ra megy a franciák ellen? Idegenben? A 85. percben? Csak öt perc, és vége. Most olyan odss-szal tehetsz a franciákra, hogy hülye, aki kihagyja. Hol az a fogadásos app?

Telefonról nem indul, gyorsan a laptophoz ülsz, indulj el, töltsd be, csatlakozz a wifire, gyerünk, gyerünk, mondod magadban, nehogy lemaradj. Szívem, öt perc, és… Szívem, mit csinálsz, miért nem haladsz? De ekkor már neked is öt perc, hosszabbítással, és fokozódó gyomorgörccsel, húszezerrel tetted meg, hogy Izland nem nyer, 25-szörös pénzt fizet. Miért nem frissül már az eredmény, pattogtatod az ujjadat, Heni árnyéka vetül a monitorra, akkor mehetünk? Nem igaz, hogy pont most lett kész, öt perc, kicsim, csak meg kell néznem valamit, igazából már nem lehet több két-három percnél, miért nem frissül. Majd megnézed útközben, a routert már kinyomtam, olyan forró volt, fel ne gyújtsa a lakást. Az arcod, az a forró, kétszáz lehet a vérnyomásod, zúgó fülekkel zárod az ajtót. Már a kocsiban jössz rá, hogy a mobilod az asztalon felejtetted. A rádiókban csak zene mindenhol, míg a körúton vánszorogtok, egyre reménytelenebbül tekergeted a gombokat, végül már csak azon gondolkodsz, hányszor öt perc múlva fogod megtudni, megnyerted-e a félmilliót.

Haász János

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.