A nő és a férfi – szülinapi ajándék

Hogy lát egy adott helyzetet egy nő és egy férfi? Miket gondolnak, miken aggódnak?

Nagyon nem ugyanazon? Nos, nagyon nem ugyanazon.

Új sorozatunk mai témája a szülinapi ajándék: Finy Petra és Haász János erről ír – női és férfi szemmel.

 

A nő és a szülinapi ajándék

 

Elfelejti-nemfelejti

Persze az ágyból kikelve még hogyan is juthatna eszébe, hogy ma van a szülinapom? Magához kell térni, össze kell terelnie az alvás alatt ezerfelé szaladt gondolatait. A teste formájába visszaönteni az éjszaka folyamán elkóborolt lelkét.

Persze a zuhany alatt már derenghetne neki valami arról, hogy ma van a szülinapom, de megértem, ha akkor nem akarja, hogy efféle profán dolgok zavarják meg a víz alatti tisztulás szent rítusát. Tisztulás és töltődés, a tudat eme különleges ünnepét nem ronthatja el holmi hétköznapi ajándékcsomag, torta vagy virág kiábrándítóan prózai képe.

Persze borotválkozás közben is kipattanhatna már a fejéből, hogy jé, az én drágámnak meg kellene húzni a fülét, de fülből ilyenkor csak a sajátjára koncentrál, hogy meg ne vágja, vagy le ne nyisszantsa azzal a teljesen tompa borotvával, ami a legváratlanabb pillanatokban tud éles lenni.

Persze reggelizés közben is előhozhatná, hogy na, kit ünneplünk ma, sőt akár ünnepi reggelit készíthetne nekem, mondjuk, tortaformájú tükörtojást, vagy szalaggal átkötözött rántottát, de egy egyszerű párizsis zsömlének is örülnék, ha ő csinálná. Ám reggeli közben még a hírekkel van elfoglalva, meg a leveleivel, kezd beindulni a reggeli pörgés, mindenki az ő vérét szívja, ő meg a narancslevet, nagy kanállal eszik belőle a főnöke, ahogy ő a zabkásájából, megértem, ha nem most köszönt fel.

Persze az ajtóban való búcsúzáskor is mondhatná, hogy boldog szülinapot, de hát épp a cipővel küzd, és az egyik ügyfele is pont akkor hívja, így teljesen jogos, hogy nem most emlékezik meg rólam. Ráadásul a cipő nem csillog eléggé, mint ahogy az ügyfél kedve sem, és még két bejövő hívás gubancolódik a hívásba, akár a cipőfűző a ujjára.

Persze ebédidőben is felhívhatna, vagy ami még jobb, elhívhatna egy szülinapi ebédre az irodám közelében, lebeszélve, hogy pezsgővel, 100 szálas vörös rózsacsokorral, és romantikus, a 30-as évek stílusában játszó minizenekarral várjanak minket. Vagy csak egy egyszerű főzelékkel, annak is ugyanúgy örülnék. Ám most minden bizonnyal üzleti ebéden van, vagy nem is eszik semmit, mert úgy rohan, mikor lenne ideje gondolni az én szülinapomra?

Persze a délutáni kávészünetben is megcsörgethetne, hogy belebúgja a fülembe szülinapi jókívánságait, majd azt, milyen fergetegesen hangulatos helyre akar elvinni este, utána pedig milyen izgalmas dolgokat csinálna velem az ágyban. Ehhez képest, amikor megcsörgetem, hogy mi lesz este, azt hadarja gyorsan, eljön elém kocsival, aztán meglátjuk, most épp megbeszélésen van, nincs agyi ereje kitalálni semmit.

Persze este a kocsiban ülve is eszébe juthatna, hogy boldog születésnapot kívánjon, de nem fog, ezért ekkor életbe lép a B-terv, amikor megmutatom neki, milyen helyes bögrét kaptam a kollégáktól szülinapomra.

Azt a látványt, amikor a bejelentés hatására

megvilágosodással vegyes iszonyat terül szét az arcán,

legszívesebben lefotóznám.

Hát persze, hogy elfelejti, ha reggel nem rágom a szájába (márpedig ma reggel nem akartam), úgyis elfelejti.

Szóval szolidan kuncogok befelé, és izgatottan várom, na, ezt hogyan oldja meg?

Választ valamit a cége kis gépei közül a csomagtartóból, mondván nekem vette, és kínos mosollyal az arcán a kezembe nyom egy romantikus hőlégbefúvót, netán egy lányok álma ütve fúrógépet?

Vagy egy plázába visz el vacsorázni, és amíg kiszaladok pisilni, vak módjára vesz valamit a szomszéd gyógyászati segédeszközboltban, amiből lehet, hogy egy nagyiknak való ágymelegítő lesz, vagy a látványával is ölő visszérnadrág?

Vagy megállunk egy benzinkúton, ahol sutyiban levadászik egy depressziós marcipánrózsát, vagy világból kiábrándult konyakos bonbont?

Persze, lehetnék megértő, hogy megint elfelejtette a születésnapomat. Persze.

De most inkább megnézem, hogyan szerzi be velem együtt a szülinapi ajándékomat, miként teljesíti ezt a valóban (de tényleg) teljesíthetetlen küldetést.

Ami szerintem még Tom Cruise-on is kifogna. Vagy Amerika Kapitányon.

Pedig ők aztán elég nagy csodákra képesek.

Finy Petra

 

 

A férfi és a szülinapi ajándék

 

Ezt bírtad hozni a születésnapomra?

Az úristenit neki, hogy felejthettem el! – csapkodod a kormányt, a latyakos téli úton megfarol a kocsi. Bálint életet mentett azzal, hogy felhívott az irodából, hogy ugye nem felejtetted el elküldeni a körlevelet, amit nyilván elfelejtettél.

Aztán, hogy enyhítse a kínos helyzetet, megkérdezte, hogy na, és hogyan fogtok ma ünnepelni?, amivel abban a pillanatban annyira sem enyhítette a kínos helyzetet, mint egy homeopátiás csodakúp a hasmenést, viszont hozzájárult ahhoz, hogy szűk egy órával később, már otthon, ne alakuljon ki még kínosabb helyzet.

Hiszen ha valamire, a születésnapjára nagyon érzékeny Vera, ezt már a kapcsolatotok első percétől tudtad. Nem sokkal a születésnapja után jöttetek össze, hogy a barátnőitől, a szüleitől, a testvérétől miket kapott, és milyen bulit szervezett, arról az első randevútokon hosszasan mesélt. Talán túl hosszasan is, de ezt csak utólag érezted, akkor elsősorban azzal voltál elfoglalva, hogy milyen izgató a szája íve, és hogy milyen különös fény izzik a szemében.

Nos, azóta is izzott már párszor, és tudtad, hogy ha ma ajándék nélkül toppannál be, akkor izzana csak igazán.

Előkaptad a telefonodat. Bő háromnegyed óra az út hazáig, és fel is hívtad, amikor indultál.

Oké, mit tudunk csinálni ennyi idő alatt? Felhívjuk Bálintot, hogy rendeljen… ugyan, mit és mikorra? Ráadásul Bálinttal gyerekkori jó barátok, egy albérletben laktak, ha őt kéred meg, hogy segítsen, Verához ez azonnal visszajut.

Ha azt mondod, hogy útközben volt egy fontos hívásod, és félre akartál állni, meg volt egy rendőri ellenőrzés, azzal nyersz egy kis időt.

Újra előveszed a telefont, fél szemmel nézed, mi esik útba, a munkaidő utáni forgalomban csak vánszorogni lehet. Tesco, kis kerülővel Auchan, ezeket kilövöd, ahogy a plázát is. Túl közel van a karácsony, elmebeteg tömeg lehet mindenhol.

Miért nem cigizik, a nonstop trafikban biztos lenne valami értelmes cucc. Ó, hát van ott más is, jobb helyeken italok, meg ki tudja, mi még. Egy kézzel pötyögni kezdesz, tra… mi az, hogy trágya, hülye autocorrect.

A következő pirosnál ismét elő a telefont, trafik. Kettő is útba esik, az egyik ráadásul minimális kerülővel itt van pár percre, két sarok, aztán majd még egy.

Tíz perccel később egy bedugult mellékutcában vagy, a változatosság kedvéért ismét vered a kormányt. Két összecsúszott autót kerülgettek lépésben. Dobsz egy sms-t Verának, hogy hatalmas a dugó, de nagyon sietsz, ezzel nyersz egy kis időt. Jól van, te kópé, várlak már nagyon, érkezik perceken belül a válasz. Basszus, azt hiszi, csak vicceltél, és mindjárt otthon vagy.

A trafik zárva, a NAV pecsétje és szalagja jelzi, hogy itt valaki bizony súlyosan mulasztott. Arra gondolsz, hogy például te, és hogy akkor most nincs mese, padlógáz.

Elkezded felidézni, milyen ajándékokat vettél

az elmúlt években.

Könyvek, cédék. Egyszer nagyon vágyott egy wokra, persze nem olyanra, amit vettél. Vásárlási utalvány, brr, a fogadtatása olyan volt, mint egy csülkös-velős pacalnak a vegák világtalálkozóján.

Kaja, ez az, kaja! Étterem! Ismét a telefonhoz nyúlsz, remélem, szépbe vagy öltözve, nem sokáig leszünk otthon. Aztán pötyögni kezded a kedvenc éttermetek nevét, hogy asztalt foglalj.

Kék-vörös fényjelzés, sziréna, félrehúzódsz, hogy elengedd a rendőrautót. Az meg is előz, de nyomban indexelni kezd, és jelzi: állj félre.

Kézben tartott mobil – épp akkor érkezik Vera válasza, hogy máris öltözködik –, olvashatatlan első rendszám, repedt hátsó lámpabura, a csekken horribilis összeg, a rendőr szól, hogy meg se próbáld készpénzben okosban megoldani, mert nincs jó napja. A kolléganője búcsúzóul ad két szaloncukrot, hogy boldog karácsonyt.

Mire végeztek, villognak az üzenetek, hogy hol vagy már, meg hogy de tényleg hol, és hogy cseszd meg, hol.Nem válaszolsz, telefonálsz egyet, hazaindulsz.

A résnyire nyitott ajtóban úgy fogad, hogy a szeme tényleg izzik. Előveszed a két szaloncukrot, ezt bírtad hozni a születésnapomra?, csattan fel, de ezek nem akármilyen szaloncukrok, hanem a világ legdrágább szaloncukrai, sóhajtasz nagyot, majd jön az őszinte vallomás Bálinttól a rendőrautóig.

Néz, néz, az izzás elhalványul a szemében.

De valahová azért elmegyünk? Épp öltözködöm, és kitárja az ajtót, ott áll bugyiban, melltartóban.

Utána, utána el is megyünk valahová, válaszolod, és felkapod a karodba, úgy viszed a hálószobába, mint ki tudja, utoljára mikor.

Haász János

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.