A falaim mögül néztelek

Emlékszel még, amikor vakon bíztam benned? Mikor hívogató szavaid ereje lüktetett bennem?

Emlékszel még, mikor egyszerre dobbant a szívünk és elmúlt emlékeink közös dobozába mindent beletettünk?

Emlékszel még, mikor a legnagyobb boldogságom közepette elfelejtettél szólni, hogy talán többre nem is kellek? Hogy kétségeken kívül talán tőled többet nem is érdemlek?

Érezted a falaim, amiket felhúztam, hogy lelkem apró darabjait tőled megóvjam? Én éreztem.

Élesen hasított belém egyik reggel. Két lábbal álltam a földön, és levegő után kapkodtam.

Ledobtam a páncélom és megadtam magam. Fehér zászlót lengettem, és csak egy sebtapaszért könyörögtem. Megértettem, hogy veled végleg vakvágányra futottam.

Vajon hol rontottam el?

Hiszen te voltál az, kinek első pillantása örök nyomot hagyott sejtjeim apró barázdáiban.

Kinek hívogató szavaiba belekapaszkodtam, mikor a sötét ösvény kanyargós útjain jártam.

Te voltál az, kinek teret adtam összetört szívemben, és újra bízni próbáltam.

Te voltál az, kitől változást vártam. Kiben a szerelem különleges csodáját láttam.

Te voltál az, kinek hangját remegő extázissal vártam, és csókját minden pillanatban a nyakamra kívántam.

Te voltál az, ki körbeszőtted a perceim, az óráim, a napjaim, az éveim. Körbeszőtted a pillanataim és a legrosszabb rémálmaim.

Vártam, hogy mikor szelídülsz újra mellém, és mikor válhatok erős karjaidban újra gyenge nővé.

Vártam, mikor emelsz a magasba és lehetek én a boldog nők koronázatlan ékes példája.

Vártam, hogy mikor érkezel meg mellém, hogy megmutathassam, mellettem milyen férfivá lennél.

Levegő után kapkodtam és a falaim mögül néztelek. Emléked elhalványulni látszott, végleg. Illatod messze fújta a szél, hangod sem hallani már, szívdobbanásod is az enyémbe veszett már.

Van, ami egyszerűen nem megy.  Hiába várlak, az ösvény felénél már nem talállak.

Köszönök mindent, de elengedtem a kezed és búcsút intettem neked.

Mondhatnám, hogy néha a falaim mögül még rád pillantok, de már inkább mosolyogva tovább sétálok.

Musa Dóri

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük