Egy kihűlt kapcsolat szélén tengődtem a férjem mellett, aki csak arra használt, hogy kiszolgáljam.

Elment, néha napokig haza sem jött, azt sem tudtam, merre jár. Nekem pedig nem hagyott más választást, minthogy otthon, bezárva, sajnáljam önmagam, hogy engem már senki sem szeret. Főztem, mostam, tettem, amit kellett, boldogtalanul.

Emlékszem a napra, amikor megláttam Őt,

a ruhákat teregettem, forró volt a nyár, mint most. Hálóingben álltam kint, ahol senki sem járt (addig), s mikor egy pillanatra felnéztem, Dávid ott állt, szemtől szemben velem. Izmos volt, fiatal és szexi. Ahogy rám nézett, szinte felforrt a vérem. Megállt körülöttünk az idő.

Abban a másodpercben éreztem,
hogy az életem 180 fokos fordulatot vett.

Üzenetváltások, titkos találkozók kerekedtek, elbűvölt gyengédségével és férfiasságával. Mindent megadott nekem, amire akkor szükségem volt: szenvedélyt és törődést, átadtam neki a testemet és a lelkemet.

Akkor már nem érdekelt, hogy léha, hazug férjem meglátja az igazságot: Dáviddal megcsalom őt. Megkönnyebbülés volt megszabadulni tőle.

Új életet kezdtünk. 15 év távlatából nézve rá kellett döbbennem:

ez volt a legjobb, ami történhetett velem.

Néhanapján látom az ex férjemet: ugyanaz a lusta, nemtörődöm fazon, aki egykor volt. Az idő nem javított rajta, sőt, ha lehet, most még rosszabb. Még mindig ott evickélnék a boldogtalanság tengerén, ha nem jött volna Dávid.

Az én életem virágzik,

boldog vagyok,
mert megtaláltam önmagam,
kiteljesedtem egy férfi mellett, aki valóban szeret.

Aki figyel rám és gondoskodik rólam, ha épp szükségem van rá. Sosem tudom meghálálni neki, hogy jó helyen járt, jó időben. Talán a sors akarta így?

Ő az a férfi, aki megmentette az életemet.

F. Kriszta

(kezdőkép: Unsplash)