A férfi csak akkor vesz feleségül…

Egy férfi csak akkor fog feleségül venni egy nőt, ha teljes mértékben beleszeret.

Beleszeret az eszébe, a felfogásába, a humorába, az idomaiba, a stílusába, abba, ahogyan beszél, ahogyan eszik, ahogyan az életet látja.

Egyedisége elkápráztatja, és néha akármennyire is nehéz vele, tudja mivel képes helyrebillenteni a köztük lévő egyensúlyt, mert ismeri.

Érdekli minden egyes napja, és türelmesen végighallgatja a sztorit, amit már huszadjára hall újra, ugyanolyan érdeklődéssel, ahogy először. Már ebből tudni, hogy elbűvölte a nő, a mágiája alá vonta a férfit.

Pusztán abból, hogy akármiről is beszéljen a nő, a férfi meghallgatja.

Türelmesen, figyelemmel, összpontosítva.

Egy férfi csak akkor fogja az életét egy nőéhez kötni, ha tudja, nem talál számára érdekesebb, szebb, varázslatosabb asszonyt.

Aki azt érzi: igen, vele képes vagyok együtt élni, még ha nem is vagyunk egyformák, mert olyan tűz van benne, amit csak én tudok lángra lobbantani, vagy eloltani, ha kell.

A nő tűz. Meleget ad, fényt, de dühében rombolni is képes.

Ha a férfi nem tudja kezelni a tüzet, és nem értékeli, nem érti a lényegét, a nőből pislákoló lángocska lesz, és továbbáll.

Egy férfi csak akkor akar feleségül venni egy nőt, ha már nem izgatja semmi más, csak kettőjük boldogsága, és az együtt töltött percek íze édesebb számára, mint a vadászat.

Büszkén fogadna hűséget, mondván: ez a káprázatos tűz csak az enyém, én hódítottam meg.

És nekem lobban fel minden egyes nap, és minden éjszaka.

Agárdi Zsóka

http://agardizsoka.cafeblog.hu/

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.