5 éve éltem házasságban, amikor az egyik, régóta egyedülállóságát ünneplő barátnőm hirtelen szerelmes lett és bejelentette, hogy megházasodik.
Még ha hirtelen is jött a dolog, borzasztóan boldog voltam, hiszen nagyon régóta kereste már az igazit hasztalan, most pedig úgy tűnt, tényleg megtalálta a boldogságot. De esküvő nem lehet lánybúcsú nélkül, így mi, barátnők izgatottan fogtunk össze, hogy megszervezzük a legjobb bulit. Arra nem is számítottam, hogy ez az este számomra örökre emlékezetes marad!
Mi akkoriban egy ideje már rajta voltunk a babaprojekten a férjemmel és mivel hasztalan próbálkoztunk, gondoltam jót is fog tenni egy kis kikapcsolódás, ami eltereli a gondolataimat arról, hogy vajon ideje lenne-e már felkeresnünk egy orvost, aki segít tisztázni, hogy miért nem érkezik hozzánk a gólya.
Izgatottan készülődtem a nagy estére, ami nagyon jó bulinak ígérkezett, hiszen a város legnevesebb szórakozóhelyeit terveztük végig látogatni a leendő arával, hogy kellőképpen elbúcsúztathassa a leányéveit.
Az alkalomra még új ruhát is vettem, egy tűzpiros minit! Régóta nem éreztem már ennyire ízig-vérig nőnek magamat, a sorozatos negatív terhességi tesztek az összes önbizalmamat elvették. De a legrosszabb az volt, hogy a férjemmel nem beszéltünk a kudarcról. Ő teljesen elzárkózott, azon töprengtem, hogy talán az orvoshoz sem tudom majd elcipelni, hiszen mélységesen sértette a hiúságát és nem akarta tudomásul venni, hogy lehet baj van és segítséget kellene kérnünk.
De ezen az estén nem akartam ezzel foglalkozni.
Félre sodortam a problémáimat és belevetettem magamat a lányokkal a buliba.
Régóta nem éreztem magamat ilyen felszabadultnak, nagyon elememben voltam és azt hiszem ez másnak is feltűnhetett, mert az egyik szórakozóhelyen, ahol már jó ideje állomásoztunk az akkor már igencsak jókedvű és hangos lánybandával, több férfi is felfigyelt ránk. Hogyne tették volna! Egy csapat nő, akik csak erre az estére várva teljes puccba vágták magukat. Volt közöttünk, aki a három gyerkőce mellől hónapok óta nem tudott kimozdulni, mások pedig a reggeltől estig tartó munkát tették félre, hogy egy felejthetetlen estét tölthessenek el.
Én is ilyen céllal érkeztem és nem is sejtettem, hogy ez az estét sohasem fogom elfelejteni.
Éppen a pulthoz nyomakodtam keresztül a tömegen, amikor egy erős kéz simította végig a hátamat. Mivel az ilyen klubokban gyakran megesik, hogy véletlenül összetévesztik az embert mással, először oda sem figyeltem, de amikor meghallottam, hogy valaki a fülembe köszön egy érzéki „Szia”-t, már tudtam, hogy nem félreértés, ez nekem szól!
Amikor megfordultam egy zöld szempár és egy kacér mosoly fogadott. Bevallom sosem voltam oda a romantikus regényekért és a szappanoperák főhős férfijaiért, nekem ezek mind butaságnak tűntek. De ez a férfi olyan volt, mintha egy regény lapjairól lépett volna ki. Szinte nevetnem kellett magamon, mert hirtelen kellemes görcsbe rándult a gyomrom.
Sohasem gondoltam volna magamról, hogy az a típusú nő lennék,
akit egy helyes arc levesz a lábáról, sőt korábban kinevettem azokat magamban,
akik bedőlnek a szórakozóhelyek alfahímjeinek,
de Zoli első pillantásra, annyira megnyerő volt,
hogy képtelen voltam ellenállni és a saját szabályaimat,
na meg a házasságomat sutba dobva figyelmen kívül hagyni a közeledését.
Hagytam, hogy meghívjon az italra, amiért elindultam a bárhoz és amíg várakoztunk, elkezdtünk beszélgetni. Azonnal rájöttem, hogy nem egy tipikus fehér inges macsóhoz van szerencsém, hanem igazán humoros és intelligens, kedves férfi, akiről fogalmam sincs miért egyedül tölti a péntek estéjét egy szórakozóhelyen, ahelyett, hogy egy csinos barátnővel vacsorázna otthon.
Folyamatosan kattogott a fejemben, hogy mit szólna a férjem, ha látná, hogy egy másik férfival annyira összesimulva táncolunk, hogy még egy papírlap sem férne el közöttünk, de bevallom őszintén, hogy nagyon jó volt átadni magamat egy erős ölelésnek, akiről csak sejtettem, hogy akkor is megtartana, amikor gyenge vagyok, amikor sírok a negatív teszt felett a fürdőszobában, és aki nem menekülne el, ha azt kérdezném: Mi legyen a következő lépés?
Teljesen elfelejtkeztem a lánybúcsúról,
amikor megkérdezte tőlem, hogy van-e kedvem egy kicsit nyugodtabb helyen beszélgetni,
gondolkodás nélkül mondtam igent.
Az utcán találtuk magunkat és sétálni indultunk éjjel. A nyár már javában tombolt, így ilyenkor volt kellemes sétálni, amikor lehűlt kicsit az idő. Rengeteget beszélgettünk és csak róttuk az utcákat, azt sem tudtuk hol járunk. Nevettünk és rájöttünk mennyi közös van bennünk. Én pedig folyamatosan azt kérdeztem magamtól, miért most, miért nem korábban találkoztunk?
A cikk folytatásáért kattints tovább ide >>>
büdös kurva