A lélek bennünk húz egy másik lélekhez, akár a mágnes…

Hiszem, hogy a világ több, mint fizikai, materiális dolog.

Hiszem, hogy több, mint a pénz, több, mint az aktuális divatruhák, az autók, a felhőkarcolók.

Hiszem, hogy van egy másik sík, egy másik létező valóság,

amelynek hatása van erre az egészre.

A lélek szintje, ahol olyan sok minden történik, de alig ismerjük el, alig vesszük figyelembe, mert irányítani akarunk, mindenben a logikát, a megfoghatót, a láthatót keressük.

Pedig teremteni is képesek lennék, sőt, boldogabbak lehetnénk, ha kicsit engednénk az érzéseinket áthaladni az életünkön és hagynánk, hogy ezek formáljanak, kitöltsenek, alakítsanak.

Hiszem, hogy a lelkünket engedni kell élni, mert pontosan tudja, mire van szüksége, pontosan tudja, merre kell mennie.

Hiszem, hogy a szerelem is olyan lelkek együttélése, akik pontosan tudták, hogy egymásra lelve még boldogabbak lehetnek és így alkotnak új életet, ami felett akárhogyan is akarnánk ésszel felülkerekedni, már nincs rá hatásunk.

A lelkeink szeretnek és

nem a szemünk, vagy az eszünk…

Nem azért tesszük, mert azt határozzuk el, hogy azt az embert szeretni fogjuk – hanem mert a lélek bennünk húz ahhoz a bizonyos másik lélekhez, akár a mágnes. 

Sugallja azokat a lépéseket az egónknak, amelyek majd elvezetnek hozzá…

Csak kicsit figyelni kell, és abban a biztos tudatban lenni, hogy

amikor meg kell,

akkor ez meg is fog történni.

Agárdi Zsóka

http://agardizsoka.cafeblog.hu/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.