A múlt szerelme

A múltad meghatározza a jelened, a múltad szerelmei meghatározzák az érzéseid, a hozzáállásod, a tetteid, a félelmeid bizonyos helyzetekben. Olykor elkerülhetetlenül arcon csap egy-egy emlék és bár sokszor fájó, ám gyorsan köddé váló pillanat az egész már.

Gondolj a múlt szerelmére úgy, mintha egy elfelejtett álom lenne, egy meg nem írt történet lenne, két kéz soha meg nem történő egymásba fonódása.

Egy lassan elillanó édes illat, egy zsáknyi kidobott szó az ablakon, egy soha meg nem történő találkozás, egy soha be nem teljesülő tündérmese.

Egy soha el nem kezdett igaz történet, csak a válladra teherként nehezedő régi emlék.

Gondolj a múlt szerelmére úgy, mint aki újra írta elméd titkos kódját, és már nem az az ember néz vissza rá aki ott is maradna. Már nem horgonyoznál le és innád szavait, már nem horgonyoznál le és fújnád újra azt a szappanbuborékot ami úgyis kipukkad.

Már nem akarod, hogy a válladra teherként nehezedő régi emlék feleméssze minden gondolatod.

Nem állhatsz meg és nem játszhatod vissza újra ugyanazt a filmet ezerszer, mert ma már tudod, hogy az Életet élni kell!

És az Életet jól kell élni.

Bátran újrakezdeni, önfeledten nevetni és szenvedélyesen újra szeretni, mert már nem akarsz egy olyan régi történetet továbbírni, ami úgyis befejezetlen marad.

Musa Dóra

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük