You are currently viewing A szerelem, mely tűzre lobban, nem lehet véletlen

A szerelem, mely tűzre lobban, nem lehet véletlen

Mikor először látod meg úgy érzed, micsoda véletlen, hogy az élet pont hozzád sodorta őt. És abban a pillanatban, ahogy először a szemeibe nézel már tudod, érzed, hogy a találkozásotok nem volt véletlen.

Kezd felnyílni a szemed és rájössz,  hogy a világ ok-okozat elven funkcionál, így nincs véletlen.  Az univerzum jó előre eltervezte minden egyes ember életét és mindig úgy játssza ki a lapokat, hogy végül ő győzzön.

Hogy a szerelem győzzön.

Hogy a lelkek találkozzanak, a kezek összefonódjanak és a szívek eggyé váljanak. Mert ez az ő akarata, és mi emberek folyton folyvást behódolunk neki. Akarva akaratlan. Ha valakibe beleszeretsz, akkor ösztönösen változol át. Elhagyod minden önzőséged, mert csak arra tudsz gondolni, hogy  neki jó legyen, hogy őt  boldoggá tudd tenni. Érte és neki megteszel bármit. Megnyílsz neki, tálcán nyújtod át a múltad, jelened és jövőd, mert mindegy mennyi ideje ismered akár az életed is rá bíznád. Félted. Ha valaki árt neki, azt saját sérelmedként éled meg. Világokat rombolnál és építenél érte.  Ha valaki szereti őt, azt te is csak szeretni tudod.  És mindenkit szeretsz, aki jó hozzá. Őszinte vagy vele. Képtelen vagy hazudni neki, vagy bántani, mert abba a te lelked is belehalna.

Tőle tűz ég benned.

Hatalmas és olthatatlan. Vágysz rá minden percben. A szemeire, hogy rád nézzenek, a szavaira, hogy neked szóljanak, a kezeire, hogy téged öleljenek, az ajkaira hogy téged csókoljanak. Erősödsz általa és te is erősíteni akarod. Ha bántja valami te észreveszed majd, mert figyelsz rá. A támasza akarsz lenni a bajban és, ha boldog, akkor te szeretnél lenni a mosolya  oka. Tán ez is önzőség kicsit. De ilyen a szerelem… van, hogy fáj van, hogy megkönnyezed, de végső soron ez, ami valódivá teszi.

Mindig félsz, hogy elveszíted. Nem veszed természetesnek hogy van, mert a  szerelem sosem biztos, de sosem bizonytalan. A szerelem csak van. És addig létezik két ember között, amíg mindketten táplálják.  Nélküle üresnek érzed magad. Gyengének és sebezhetőnek. Imádod az értelmetlen, de annál hevesebb vitákat, melyekből szoros ölelések és vad csókok születnek. Mert képtelen vagy rá haragudni, nem tudod megtagadni és nem is akarod. Tőle és miatta, de erős leszel, határozott. Tudod mit akarsz.

Úgy érzed, bármire képesek lehettek ketten. Együtt. Boldoggá tesz és te is azzá akarod tenni.

Olyan, mintha a levegő körülötte tisztább és könnyebb lenne. Szabadabban lélegzel. Lelki békét ad. Szereted minden mozzanatát, minden porcikáját. A szavait iszod, az érintését vágyod.  Elfelejted a majd és talán szavakat.

Ha róla van szó, akkor a most és a biztos létezik csak.

Szereted nézni. Csak úgy. Ahogy alszik mert az olyan nyugtató. Ahogy jóízűen eszik, mert az neked is meghozza az étvágyad. Nézni, mikor szerel, mert az irtó szexi vagy szemeibe nézni, mikor csókkal közelít, mert olyankor látod igazán a lelkét. Bármit megadnál neki és bárhová elmennél vele. Egyszerűen csak szereted. Úgy mint még soha senkit ezelőtt.

És ez azért van, mert a szerelem számodra ő maga.

N. Jennifer

(kezdőkép: unsplash)

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?