A Te csodád

Gondoltál már arra, ha csuda dolgok történnek veled, annak forrása te magad vagy?

Valószínű megtaláltad, elfogadod, és szereted önmagad, így hát a különböző élethelyzetekhez való viszonyulásaid által teremtesz csodákat, vagy épp negatív történéseket.

Ha magadat mindig másokhoz hasonlítod, ha mindig nekik akarsz megfelelni, ha azt szereted, akit-amit ők, ha akkor örülsz, amikor ők akarják, és csak akkor sírsz, ha megengedik, akkor elvesztél.

Mert bármennyire is azt gondolod,

ebből semmi nem a tiéd.

Nézz csak körül! Mennyi lehajtott fejű ember, akik tekintetüket, fejüket szinte egy pillanatra sem emelik fel.
Igen, tudom, mindenkinek megvan a maga gondja-baja, amivel meg kell birkóznia.

De azért nem lehetne mégis felpillantani? Nem lehetne felemelt fejjel, kihúzott derékkal viselni a ránk mért terheket?

Hát nem enyhítene egy kicsit rajtunk egy felénk villanó mosoly?

Nem feledtetné a ,,mi lesz holnap”-ot az ősz varázslatos színeire való rácsodálkozás?

Mondd csak, mikor kacagtál egy jót önfeledten, még akkor is, ha tán érezted,

hogy holnap emiatt sírni fogsz?

Érezted-e csuda érzését téged felemelő kéznek, vagy szégyenedben ilyenkor inkább a földet bámulod?

Hiszed vajon, hogy a szeretet csodákra képes, még akkor is, ha most éppen nem szeretnek viszont?

Mosolyodra, hidd el, mosoly lesz a válasz! 

Kedves szavaid egyszer még visszaköszönnek neked.

Emeld fel a fejed, tárd ki a szíved,

engedd, hogy megérintsen, kiteljesedhessen

a saját csodád!

Edit

 

“Ha valaki önként vagy észrevétlenül lemond egyéniségéről, hiába várja, hogy holnap csoda dolgok történjenek vele, mert ami megtörténik, már nem vele történik meg.”

Csoóri Sándor

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.