Add meg magad, nem kell megjátszanod az erős nőt!

Szerintem Nőnek lenni a mai világban az egyik legnemesebb, de legnehezebb feladat is. Vannak olyan férfi egyedek, akik csakis a külsőségeket nézik, és pont nem foglalkoznak lelked érzékenyebb világával, és az ilyen egócsomagolás valahogy mindig csábítóbb, és mindig veszélyesebb a kelleténél.

Szeretjük az őzike szemeket, az elhúzott mézes madzagot, aztán apró darabjaink felkaparászásakor jövünk rá, hogy megint mekkora hülyék voltunk, mert képesek vagyunk újra és újra ugyanabba a hibába esni, vagyis elgyengült nőként viselkedni az ördög karjában.

Tudod mit látok? És kizárásos alapon a szívemhez oly közel álló barátnőimet és magamat tudom példának venni, hogy egy magát valamire tartó nő erős, céltudatos, nem kérlel, nem könyörög, csinálja a dolgát annak rendje és módja szerint, már amolyan férfit piszok jól helyettesítő módon teljesen egyedül.

Egy erős nő ambiciózus, mindent kézben tart, kompromisszumot köt

magával is és a környezetével is újra meg újra,

nem vár senkire és nem vár el semmit se.

Teljesen mindegy hogy mindennap szembesülnie kell a kézzel fogható és szemmel túl jól látható ténnyel, miszerint 35 évesen még mindig nincs sem gyerek, sem férj, viszont felépített egy saját egzisztenciát. Szoktam mondani, ezzel magamat is előszeretettel nyugtatom és másokat az őrületbe kergetek: Mindennek eljön az ideje.

DE egy erős nő is szeretne gyenge lenni,

és a szeretett férfi karjaiban szerelmesen védtelenné válni anélkül hogy a kiszolgáltatottság érzése úrrá lenne rajta, egy erős nő is szeretné ledobni az állandó megfelelni akarás érzését, ledobni az erős nő álcát, ledobni a jelzőt amit magára aggatott, miszerint a férfi helyett is férfi.

Egy erős nő is szeretne védtelen lenni, és egy erős Férfi mellett végre igazán Nő lenni.

Tudod mit látok? Hogy annyi Nő mászkál a világon egy óriási üveggömbbel maga körül. Védi magát, meghátrál az első randi után, mert egy erős, de régóta egyedül élő egzisztenciát teremtő Nő már nem adja csak úgy magát.

Ha valaki túl sok, túl tapadós, túlságosan fojtogató, a Nő inkább visszahúzódik a csigaházába, és éli tovább a férfit piszok jól helyettesítő életét és nem kockáztat, hanem a megérzéseire hagyatkozik.

Miszerint, úgyis érzi, ha eljött az ideje végre megadni magát.

Musa Dóra

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük