You are currently viewing Aki pusztán a szerelembe szerelmes, az csak megfelelni akar, de boldog nem lesz

Aki pusztán a szerelembe szerelmes, az csak megfelelni akar, de boldog nem lesz

Miért nem olyan, mint az elején? Miért romlott el minden? Miért pont velem történik mindez?
Most tedd a szívedre a kezed, és valld be! Hányszor tetted fel ezeket a kérdéseket (vagy valamelyikét) magadnak?

Elmondom mit látok és tapasztalok magam körül.

És igen, én is ezt, ezeket kérdeztem oly sokszor magamtól valamikor régen. Sokan esünk abba a hibába, amiben én magam is annyiszor vergődtem.

„Miért nem olyan, mint az elején? Miért romlott el minden?”

Elmondom, sokszor már eleve ilyen volt, nem kellett, hogy félremenjen. Nem romlott az el, csak az a bizonyos lila köd, és rózsaszín felhőcske az egyik okozója. Ugyanis az elején, mindent szépnek látunk, még azt is, ami nem az.  Hogy miért? Mert szépnek akarjuk látni. Mert szeretnénk, hogy jó legyen, és tökéletes minden.  (Végre egyszer valahára.)

Van az a fura belső meg nem nevezett vágy, amit nem merünk kimondani, nem nevezünk a nevén, ez pedig a „szeretném, hogy szeressenek”, de ennél sokszor egy hajszálnyival jobban szeretnénk, hogy szerethessünk végre.
Sokunkat, minket, nőket szétvet az a vágy, hogy szerethessünk valakit, hogy tartozhassunk valakihez. (Ha most tagadólag rázod a fejed, akkor is!)

Az pedig, ha az illető úgy érezzük, vagy érezteti, hogy szeret minket, már olyan rózsaszín és lila ködökbe repít, hogy nem látjuk meg a hibákat, hogy esetleg eleve halálra van ítélve ez a kapcsolat is.

Anyukám szavaival élve: „A szerelembe vagy szerelmes, édes kislányom!”

Emlékszem, akkor ezen, ott annyira felháborodtam, hogy zokogásba törtem ki. Pedig be kell, valljam, igaza volt. (Akkor is.) Úgy fájt a felismerése, a „hogyanja” a szemem felnyitásának. Pedig igaza volt.

És amikor a hisztériás zokogásom elmúlt, és részben újra önmagam voltam, gondolkodni kezdtem. Megláttam azt a hibát, amit elkövettem.

Én akartam megfelelni valakinek, akibe szerelmes akartam lenni. És ez bizony, nem helyénvaló.

A szerelem vagy jön, vagy nincs is ott igazán.

S megfelelni másnak, hogy ő milyen nőt szeretne, milyen legyek azért, hogy jó legyek neki?  Ez nem jó indítása egy kapcsolatnak.

És akkor meg is válaszoltam a kérdésed: „Miért pont velem történik mindez?”

Amíg te szeretnél megfelelni az elvárásoknak, a külső (pl. a 90-60-90 álomért nyúzod magad) mind a belső tulajdonságaiddal, addig mindig veled fog megtörténni. Mindig ilyen kérdésekkel fogod telesírni a 100-as zsepiket.

Nem életbiztosítás, de jól figyelj:

Válassz te! Nézd azt, hogy NEKED ő megfelel-e?

Szeretnél-e mellette ébredni, élni, lélegezni?

PinkAnyu

(kezdőkép: Unsplash)

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?