Amikor az első szerelem újra belép az életedbe

Évek teltek el az utolsó beszélgetés óta. Csúnya elválás volt. Az első szerelem volt ez. Fiatalok voltunk, befolyásolhatóak. Aztán elhagytalak.

Idővel újra egymásra találtunk. Később a sors megint úgy akarta, hogy külön utakon folytassuk az életünket. Nem beszéltünk egymással, de titkon mindig érdekelt mi történik a másikkal.

Aztán ránk talált a szerelem újra, mással.

Megnősültél. Férjhez mentem.
Szeretem a férjem, de hiányzik valami. Az, hogy annak lássanak, ami valójában vagyok. A nagy beszélgetések, hogy valakinek a mindent jelentsem, hogy valódi nőként kezeljen. Hogy tudja, ha rám néz, képes vagyok bármire, de csak akkor, ha támogat.

Családod van. Gyönyörű, csodálatos gyerekekkel.

Valami mégis összeköt minket. Valahogy mindig megtaláljuk egymást. Még mindig kíváncsi vagyok az életedre, az, hogy hogy érzed magad.

Újra beszélünk. Csak afféle megmagyarázhatatlan barátokként.

Akaratlanul is összehasonlítalak a férjemmel, és mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy őt miért nem érdekli a napom, téged pedig miért? Csalónak érzem magam, mert várom, hogy írj. Hiba lenne?

Mégis más minden napom.

Janja

(kezdőkép: Pixabay)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük