Annyi mindent bánok, de leginkább azt, hogy veled találkoztam

16 éves voltam, amikor megismertelek. A pszichiátrián kezeltek szuicid hajlamokkal és súlyos depresszióval. Nem tudtam feldolgozni, hogy megerőszakoltak, véget akartam vetni a fájdalomnak.

Akkor halt meg az apukám. Nem sokon múlt, hogy én is. Ha nem hagyja a levelet, még mindig nem tudnám, hogy az apukám volt és nem a nagybátyám, ahogy évekig hittem.

Az elején minden szép volt és barátok lettünk. Egy augusztusi napon végre találkoztunk és egy pár lettünk. Mindent tudtál rólam, azt is, hogy mivel küzdök, és hogy milyen hosszú lesz az út a gyógyulás felé. De ez téged nem zavart. Ezzel együtt akartál.

Teltek a hónapok, én iskolába jártam, a jogsit kezdtem csinálni és készültem a nyelvvizsgára. Teljesen ingyen biztosította ezt az a program, ahol tanultam. Érettségi után egy nyelvvizsgával, jogosítvánnyal és egy ECDL vizsgával lettem volna gazdagabb, teljesen ingyen. Szép jövőnek ígérkezett.

Ekkor bejelentetted, hogy kaptál egy szolgálati lakást és költözzünk össze, csak épp jóval messzebb, mint ahol eddig éltem. 9 hónapja voltunk együtt. Tudtuk jól, hogy csak úgy működhet, ha otthagyom az iskolát. 170 kilométerről nem érte volna meg bejárni, hiába volt kötelező a kollégium. Döntés elé állítottál. Vagy otthagyom az iskolát érted vagy szakítasz velem.

18 éves voltam és szerelmes. Boldoggá akartalak tenni. Összeköltöztünk.

170 kilométerre voltam mindentől és mindenkitől, ami fontos volt nekem. Ott voltam veled, teljesen egyedül, barátok és család nélkül. Mindenkit elmartál mellőlem.

Miután összeköltöztünk, szinte azonnal találtam munkát, mellette a cukrászképzést végeztem, de egy hónapnál tovább nem bírta a sérvem, így átjelentkeztem érettségire. Azt mondtad, hogy tanuljak és vezessem a háztartást. Ezt tettem. Minden reggel veled keltem 5-kor, ahogy elmentél dolgozni megittam egy kávét, elkezdtem takarítani és megfőztem. Minden nap meleg étel várt haza, a kádban forró víz és tiszta volt a lakás.

A szexuális életünk romokban hevert. Folyton visszautasítottál. Fontosabb volt a pornófüggőséged, mint én. Akkor kezdődtek a gondok, amikor kiderültek a hitelek. Hogy folyamatosan megcsalsz, több milliót felvettél prostituáltakra és a kollégáid előtt is teljesen leépítettél.

Júniusig húztuk. Azt mondtad, hogy neked kell a csajozás, de nem fogsz megcsalni. Azt szeretnéd, hogy, amikor benő a fejed lágya, akkor ott legyek melletted és boldogan éljünk hárman, te, én és a szívem alatt hordott gyerekünk. Hogy nálam odaadóbb, gondoskodóbb, szeretetreméltóbb és jobb nőt el sem tudnál képzelni magad mellé. Az állomáson magadhoz húztál, majd azt mondtad, hogy vigyázzak magunkra.

Mire hazaértem, mindenhol letiltottál. Másfél hétig semmit nem hallottam rólad. Összesen kb. 10 órát aludtam azalatt az idő alatt. Egy falat se ment le a torkomon. Csak sírtam minden este. Az ötven éves barátnőd pedig rám írt: “Nagyon jó volt vele az ágyban. Tudom, hogy gyereketek lesz és te vagy a menyasszony, de azért megmutatom.” Mellette a félreérthetetlen videó.

Teljesen összetörtem.

Ekkor vettem elő az utolsó üveg boromat. A szülés utánra tartogattam, de nem tudtam mit tenni. Már semmi nem érdekelt. Két napig csak ittam és cigiztem. Mielőtt haza értél, küldtél egy emailt. Pakoljam össze a cuccom és menjek, ahova akarok. Nem akarsz gyereket. Ekkor törtem össze teljesen.

A nővérem és a férje befogadott. Időközben szerelmes lettem és úgy tűnt, hogy minden helyre jön.

Hogy végre boldog lehetek más mellett. Két hónapig tartott.

Nem tudtad megállni, hogy ne szólj bele. Folyamatosan zaklattál minket. Több éves képeket küldözgettél a páromnak és azt hazudtad, hogy veled vagyok. Az én képeimmel regisztráltál társkeresőkre és több profilról is zaklattál minket.

A párom se viselkedett a legszebben, és neki is volt vaj a füle mögött, de amit te és a tizenöt éves új “párod” művelt, az vitte a prímet. Miután a barátom szakított velem a kavarásod miatt, ráírtál, közölted vele, hogy becsüljön meg, ha már te nem tudtál, reméled, hogy ő boldoggá tesz és nem fog bántani, mert nem ezt érdemlem.

Újra megpróbáltuk, de nem ment. Gáborról tudtam, hogy csak kihasznál. Kinek kellene egy terhes lány? Ugyanúgy használta mellettem a társkeresőket és csajozott. Nem voltam neki fontos.

Néha azt érzem, hogy szeretett, főleg amikor a Duna partra gondolok, vagy amikor bemutattam nővéreméknek és a gyerekekkel játszott. Amikor hozzám bújt vagy magához húzott. Olyan őszintének tűnt. Az utolsó találkozásunk, ahol nem akart búcsú szexet, azt mondta, hogy beszéljük meg és hozzuk helyre. Aztán ahogy magához húzott az állomáson és a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra – tudtam, hogy ugyanaz lesz a vége. Már akkor is megvolt az új lány… mégis velem feküdt le akkor este.

Tudod, ha nem találkoztam volna veled, akkor lehet, hogy teljesen más lenne.

Nem fájna ennyire. Itt fekszem a kanapén, a sum-41 ordít a fülembe, de már ez sem segít. 29 hetes terhes vagyok. Pár héten belül szülök, a depresszió és a viszonzatlan szerelem pedig újra kezd legyűrni. Nem bírok enni és napok óta nem aludtam egy percet se. Kezdek elbukni.

Már nem tudok a kisfiúnkra gondolni, és arra, hogy miatta kell erősnek maradnom. Nem tudok erős maradni. Már nem tudok harcolni.

Nem akartam ezt az egészet. Nem akartalak.

Annyi mindent bánok, de a legjobban azt, hogy megismertelek.

Csak az apukámat szeretném. Ahogy megölel és a fülembe súgja: “Minden rendben lesz, kicsim. Ezt is megoldjuk.” De őt már soha többet nem láthatom. A depresszió erősebb volt, mint mi vagyunk.

Szonja

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük