Aranykalitkába zárva

A szabad és öntörvényű nő feladja a fővárosi törekvéseit, céljait, karrierlehetőségét és vidékre költözik a szeretett férfihoz. Rózsaszín vattacukorköd fonja körbe a nő lényét, a szerelmen kívül semmi mást nem érzékel.


Egy szabad madár hagyja el a kék ég csábító szabadságát és mögötte aranykalitka zárja kattan.

Előkerül ama bizonyos kis ékszerdoboz és már jegygyűrű csillog az ujján. Egyszerű, vékony, kis köves, az ízlésének megfelelő.

Madárka dalol vidám csivitelések közepette egy aranykalitkában.

A gyűrű az összetartozás és a közös jövő záloga.

Meg a birtoklásé, a magántulajdonba vételé, a szabadság elvesztéséé.

Egy aranykalitkából bús nóta dallama hallatszik.

Valami szorítja, valami nyomja a nő mellkasát. Nehéz levegőt venni. Nem találja a helyét. A négy fal mintha egyre csak közeledne felé. Csökken a tér és nem tud elmenekülni. Összenyomja, összepréseli.

Ki kell jutnia innen.

Nekiiramodik, de falba ütközik. A másik irányba indul, de fal. Elkezdi kaparni. Először csak apró nyöszörgések hallatszanak, majd mindez sikításba, kétségbeesett ordításba tör ki.

Rabmadár vergődik az aranykalitkában. Repülni próbál, de szárnyai beleütköznek a kalitka rácsaiba és minduntalan visszaesik, a kalitka aljára zuhan.

A nő az ujján csillogó jegygyűrűt nézi és azon gondolkodik, hogy hol van már az a pillanat, amikor meglátta a férfit és a szíve egy nagyot dobbant?

Lesz még olyan pillanat, amikor jön hozzá a férfi tűzért?

Rabmadár ül mozdulatlanul egy aranykalitkában sebesülten, leszegett fejjel. Nem énekel, még csak nem is mozog.

A nő egész teste zsibbad. A torka kiszárad, a szíve kalapál. Próbál mélyeket lélegezni, hogy ellazuljon, de a tünetek egyre rosszabbodnak. Az odabent rejtőző emlékek és félelmek törnek felszínre. Ijedt és bátortalan.

Tudja mi következik, de retteg is tőle.

Aranykalitka ajtaja nyílik. Madárka ül a kalitka peremén.

Ha most kirepül, többé nem térhet ide vissza.

Szárnyait kitárja, elrugaszkodik. Repül, hosszú idő óta újra, megint.

A jegygyűrű lekerül a nő ujjáról, a tervezett jövő apró szilánkokra hullik. A pánikrohamok elmúlnak. Új célok és lehetőségek, na meg persze megvalósítatlan álmok kerülnek újra napirendre.

A madárka csak repül és repül, dalolja szabadságának hírét.

Egy dolgon viszont még nem gondolkozott:

ha elfárad, hova fog leszállni…

Kirizs Kornélia

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük