Az egész életemből hiányzik az a bizonyos háttérzene

Esküszöm, az egész életemből hiányzik az a bizonyos háttérzene, ami a filmekben persze mindig megvan.

Így kénytelen vagyok a füleseket berakni.

Például, amikor eldöntöm,hogy ma végre megmondom a magamét annak a szemétládának, akkor mindenekelőtt meghallgatom a Led Zeppelin-től az Immigrant Song című számot. Ettől a zenétől igazán elszánt leszek.

Vagy amikor tombolhanék hangulatom van, és átadom magam a boldogságnak a lakásban, akkor a Plastic Bertrand-tól a Ca plane pour moi-t játszom le. Képzeljetek el, ahogy arra táncolhatok – na igen, nem hiába egyedül táncolok rá! 

De vannak pillanatok,

amikor nagyon jó lenne,

ha nem csak én hallanám a zenémet.

Jó lenne, ha hallanák, amikor megtört vagyok, mert talán kaphatnék vigaszt…

Ha hallanák, amikor boldog vagyok, hátha átragadna a jókedvem a többi emberre is. Vagy amikor ‘ne szólj hozzám’ kedvem van… Mert ha ilyenkor hallanák a zenéimet, biztosan elkerülnének.

Kár, hogy ezek a zenék nem hallatszanak, amikor a dolgok csak úgy megtörténnek.

Ha hallatszanának, akkor hallottad volna

te is a dalod,

amikor találkoztunk.

És akkor minden egyszerűbb lenne…

Olvasói levél

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük