Mindig rossz, ha elmész. Ha nem lehetek veled…

Minden alkalommal nehéz látnom, amint távolodsz. Minden nap… Pedig megszokhattam volna már, annyi év alatt.

És azt hiszem, ezt én sosem fogom megszokni. Ha búcsúznunk kell, akár csak egyetlen napra is, mintha széttépnének valamit bennem.

Remélem, hogy minden rendben lesz. Hogy épségben hazaérsz. Hogy a világ vigyáz rád…

Már tudom, hogy az én boldogságom melletted van.

Csakis melletted.

És ha ezer nehézség is ér, de te velem vagy, megnyugszom… És nem lehet semmi tökéletes, ha nem oszthatom meg veled.

És néha úgy érzem, ezek az apró elválások kellenek is. Megmutatják, milyen fontos vagy, milyen nélkülözhetetlen… Hogy mennyire kellesz nekem.

Igen, még ma is… Még most is…

És tudom, hogy ez nem múlik el.

Soha.

Clara