Régebben, mint a legtöbb kislány, én is álmodoztam arról a bizonyos szőke hercegről a fehér lóval, aki egy szép napon eljön és boldogan élünk amíg meg nem…
Vártam, vártam, de csak a ‘békák’ jöttek, akiket bárhogy csókolgattam, nem akartak az én mesebeli hercegemmé válni.
Csalódás, fájdalom ért, elkönyveltem, hogy nekem csak a békák jutnak, mert a herceg eltévedhetett.
Ó, ha tudtam volna,
hogy csak az ideje nincs itt, hogy megérkezzen!
Szükség volt arra, hogy tapasztaljak, fejlődjek, tanuljak a hibáimból, hogy vele már ne kövessem el ezeket.
Majd, amikor a legkevésbé számítottam rá, bevágtatott az életembe, barna hajjal, barna lóval, úgy, ahogy kell.
Nem úgy, ahogy terveztem, nem is úgy, ahogy mindig is álmodtam róla.
Annál sokkal jobb volt,
tökéletes a maga esetlen tökéletlenségében.
Felülírt mindent, amit korábban gondoltam a szerelemről, megmagyarázhatatlan érzéseket és biztonságot adott, hogy cserébe én is biztosítsam számára.
Barátból lett társ, a pár, akiben egyszerre találok meg szerelmet és igaz barátot.
Én már tudom, hogy
Ő a régi álmok mesebeli hercege.
Csak azt remélem, hogy jókor érkezett meg, és a tündérkeresztanya a segítségemre lesz, hogy elérjük a Happy End-et!
Dorina