Az én szőke hercegem barna

Régebben, mint a legtöbb kislány, én is álmodoztam arról a bizonyos szőke hercegről a fehér lóval, aki egy szép napon eljön és boldogan élünk amíg meg nem…

Vártam, vártam, de csak a ‘békák’ jöttek, akiket bárhogy csókolgattam, nem akartak az én mesebeli hercegemmé válni.

Csalódás, fájdalom ért, elkönyveltem, hogy nekem csak a békák jutnak, mert a herceg eltévedhetett.

Ó, ha tudtam volna,

hogy csak az ideje nincs itt, hogy megérkezzen!

Szükség volt arra, hogy tapasztaljak, fejlődjek, tanuljak a hibáimból, hogy vele már ne kövessem el ezeket.

Majd, amikor a legkevésbé számítottam rá, bevágtatott az életembe, barna hajjal, barna lóval, úgy, ahogy kell.

Nem úgy, ahogy terveztem, nem is úgy, ahogy mindig is álmodtam róla.

Annál sokkal jobb volt,

tökéletes a maga esetlen tökéletlenségében.

Felülírt mindent, amit korábban gondoltam a szerelemről, megmagyarázhatatlan érzéseket és biztonságot adott, hogy cserébe én is biztosítsam számára.

Barátból lett társ, a pár, akiben egyszerre találok meg szerelmet és igaz barátot. 

Én már tudom, hogy

Ő a régi álmok mesebeli hercege.

Csak azt remélem, hogy jókor érkezett meg, és a tündérkeresztanya a segítségemre lesz, hogy elérjük a Happy End-et!

Dorina

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük