Az igazi…

Évezrednyi irodalma, tudományos kutatása van az „IGAZI” mítoszának, és mégis, mind a mai napig szinte megfoghatatlan mit is jelenthet. Valóban létezik mindenki számára az „igazi”?

És ha igen, vajon egyetlen ilyen személlyel találkozhatunk az életünkben? Elveszíthetjük őt? Vannak sorsszerű találkozások, és ha igen, újra belebotlunk a nagy Ő-be, ha egyszer elmentünk mellette a nagykörúti forgalom kellős közepén?

Biztosíthatunk már most az elején, hogy ezen írásnak sem célja a nagy igazság feltárása, hisz eddig ez senkinek sem sikerült, nem is hisszük, hogy akad általánosítható definíció ebben a témában.

Arról viszont érdemes beszélnünk, te mit tehetsz azért, hogy a boldogság rád találjon. Itt álljunk is meg egy kicsit és boncolgassuk ezt a mondatot.

A boldogság talál rád, vagy te találsz a boldogságra?

Esetleg te csinálsz helyet magadban neki először, ezáltal teret engedve a lehetőségnek? Talán nagy eséllyel az utóbbiban rejlik a válasz. Mint életünk minden pontjára, itt is 100%-ban igaz: „Amint bent, úgy kint.”

Az az ember, aki tisztában van magával, gyengeségeivel, erősségeivel, túl van megannyi tanuláson – akár párkapcsolatokon keresztül szerzett behegesedett sebhelyeken – az sokkal pontosabban tudja meghatározni, hogy mit is keres, mire is vágyna egy lehetséges pártól.

Az az ember, aki megjárta már a mélységeket is egyedül, pontosan tudja, hogyan lehet onnan kimászni, képes rá egyedül is, ezáltal nem azzal az elvárással megy bele egy párkapcsolatba, hogy a másik majd megmenti, megjavítja őt. És ez fordítva is igaz: nem veszi fel a megmentő szerepét, mert tudja, hogy csak az tud fejlődni, változni, aki maga hozta meg ezt a döntést – más helyett nem tudod meglépni az elkerülhetetlen lépéseket.

Az igazi talán az az ember, aki mellett folyamatosan fejlődhetsz és akit te is szabadon engedsz fejlődni. Nem biztos, hogy 30 felett ugyanazzal a hévvel lángolsz majd a kapcsolat elején, mint ahogy tiniként pillangók szaladgáltak a hasadban, mikor az első csókot kaptad életed szerelmétől a nagyszünetben pontosan azután, hogy Ő meghívott a büfében egy puncsszeletre – amit persze szerelmesen ketten ettetek meg, mivel csak egyre futotta a zsebpénzéből. Otthon pedig a plafont nézted álmodozva és tervezted meg, hogy is fog passzolni a vezetéknevéhez a gyerekkorod óta kiválasztott gyermeknév. Azt is tudod, hogy egy lányotok és egy fiatok lesz, és örökkön-örökké boldogok lesztek… Aztán az élet valahogy máshogy alakul és a Walt Disney mese véget ér.

Telnek az évek, megannyi randi, kávé, beszélgetés, „őazélmény”, majd még erősebb „mégsemőaz” élménnyel arrébb egyszer csak azon kapod magad, hogy találkozol valakivel, akivel minden olyan kényelmesen egyszerűnek, magától értetődőnek, felemelőnek, ismerősnek tűnik. Hetek, hónapok, évek telnek el, lehet, hogy nem is teszed fel magadnak a kérdést, hogy szerelmes vagy-e… mert ez annyira egyértelmű.

Azt érzed, hogy itt állsz a társad mellett, akire az első pillanattól kezdve számíthatsz, aki melletted áll. Akivel nincsenek kínos hallgatások. Aki nem biztos, hogy emlékezni fog arra, hogy az esküvő napján átemeljen a küszöbön, ellenben egy életen át a vállán cipel téged és leendő családotokat.

Hisszük, hogy egy életben több „igazi” is keresztezheti utunkat és az adott pillanatban biztosan tudjuk, ki az: valaha az óvodás Zolikára hittük, hogy ő lesz majd felnőttként a férjünk, aztán ez már általános iskolában megdőlt, amikor Ricsike nekünk adta az uzsonnáját az első bében.

Ha valakinek helye van mellettünk, akkor az maradni is fog.

Természetesen nem szabad mindent csupán a sorsra bízni, nekünk is tenni kell érte. Minden igazi elfuthat mellőlünk, és mi is mellőle, ha napi szinten nem teszünk kettőnkért vagy akár az első nézeteltérésnél eltoljuk a kerékpárt.

A lángoló szerelem, illetve az ezt körbeölelő rózsaszín felhő idővel tovaszáll, a mi dolgunk, hogy a mindennapokba visszacsempésszük a varázslatot.

Nem elkezdeni melós egy kapcsolatot, hanem évek után,

kihívások, nehézségek mellett is megmaradni társnak.

Ehhez pedig a szeretet mellett rugalmasság, elfogadás és alázat kell: alázat és elfogadás magam felé, hibáim felé, és alázat a másik felé, hogy soha ne felejtsem el embernek látni őt. És mindig tudni, hogy külön evezőkkel, de egy hajóban evezünk.

Az „IGAZI” döntést jelent. Úgy döntök, hogy észreveszem a társam és vele együtt dolgozom az életünkön. Úgy döntök, hogy nem kergetek irreális tündérmeséket, ezzel lehetőséget adva az IGAZI történetnek.

Amíg ezt tudjuk, addig biztos, hogy megvan az IGAZI, az igazi kapcsolat.

Starmind 

(kezdőkép: Unsplash)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük