Bárcsak

Csak fekszem az ágyon, és jár az agyam.

Csak jár az agyam, mert cselekedni nem tudok. Pedig legszívesebben a feje tetejére állítanám a világodat.

Ha velem lennél, nem csak feküdnénk az ágyon. Ha tehetném, az összes gondolatom valóra váltanám veled.

Álmomban együtt voltunk.

Szimpla hétköznap, egy vígjáték a moziban. Pattogatott kukoricát majszoltunk, és te a vállamra hajtottad a fejed. Az ujjaimmal beletúrtam a hajadba.
A legboldogabb ember voltam abban a pillanatban.
Majd rám néztél, elmosolyodtál, és felébredtem.

Vége lett. De azóta is csak te jársz a fejemben.

Azt mondják, két ember nem álmodja ugyanazt, én mégis remélem, hogy eszedbe jutok néha.

Csak egyszer lenne bátorságom rád írni, hogy találkozzunk.

Csak egyszer ülnék be a kocsiba, hogy elmehessek hozzád.

Csak egyszer simíthatnék végig az arcodon.

Csak egyszer megcsókolhatnálak. Csak egyszer…

A valóság visszaránt a földre.
Nincs más nekem, csak a gondolatok világa, ahol te is érzed a gyomrodban az izgalmat, hogy láthatsz, hogy hozzámérhetsz, hogy eggyé válhatunk végre. De te ebből az egészből nem is sejtesz semmit.

Talán egyszer lesz bátorságom elmondani neked mindezt.

Talán majd egyszer…

Wednesday

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.