„Nekem nem bármelyik nő kell, hanem az amelyik vágyik rá, hogy a kezembe adja a pórázt! Légy az enyém!”
Izgatott, amit múltkor írtam? Itt tudod elolvasni >>>
Első levele után azonnal érezte azt, amiben én akkor még nem voltam biztos. Keresett éjjel és keresett nappal. Tudta, hogy megtalálta és nem eresztette a prédáját!
Részletesen leírta, hogyan akar látni, mi vár majd rám, én pedig hipnotikusan csatlakoztam rá!
Akartam az övé lenni.
Egy dologra vágytam akkor többszöri dugába dőlt kapcsolataim nyomán: egy olyan férfira, aki biztosan nem szeret belém! Mert azoktól már féltem! És mert azt akartam, hogy talpig férfival legyen dolgom, aki soha nem gyengül el majd az irányomba. Megkaptam!
Hogy a magam játéka is tökéletes legyen, nem akartam tudni a nevét, a szokásait, nem érdekelt az élete. Semmit nem akartam tudni róla. Isteníteni akartam, nem akartam halandónak látni. Magamban csak így neveztem el: Jesszőr!
Makacs vagyok! Erős. A munkámban is irányítok. Nem vagyok hozzászokva sem csapatmunkához, sem ahhoz, hogy fejet hajtsak. A vágyott férfi pedig, akit magamnál erősebbnek láthatok, napról napra elérhetetlenebbnek tűnt.
Így jött az ötlet, hogy szükségem lenne egy Dominánsra. Nem mondom, hogy könnyű dolga volt velem. Úgy akartam megadni magam neki, hogy közben minden porcikám ellen akart állni.
„Ha közlök, utasítok vagy szólítalak, a válasz: Igen Uram!”
Mégis vágytam a tanítására, úgy, hogy közben a magam vágyát sem értettem pontosan. Nem tudtam, képes vagyok-e feltétlen alázatra. Nem tudtam, képes vagyok-e rábízni magam valakire. Pontosabban képes vagyok-e megbízni valakiben akkor, ha saját magam a tét.
Hagyni azt, hogy nem tudod mi fog történni veled, mégis pont a kontroll elvesztése a vágyad tárgya. Ez szinte őrjítő tud lenni!
Elkezdtek hát érkezni a tanítások. Rövid üzenetek. Fegyelmezett utasítások. Minden betűjéből áradt az erő, minden porcikámból áradt a tudásvágy!
„Ahhoz, hogy felépítsem benned amire vágysz, le kell rombolnom az előzményeket.”
Szofi
Folytatjuk…
(kezdőkép: Unsplash)
