Bizonyítottad: melletted nincs mitől tartanom

Hagytak rajtam sebeket.

Mélyre vájt, folyton újra vérző, lüktető sebeket.

Voltam már nagyon lent, és fent is, na meg középtájon.

Születtek bennem mérgező gondolatok és fájdalmas felismerések, rettegtem már a sötétben megbújó magánytól, a folyton körülöttem settenkedő kételyektől.

Aztán belesiklottál ebbe a hullámvasútba, és megállt a gépezet.

Helyresimult bennem, ami addig meg sem állt, és valami olyasmivel lengtél körül, amivel még sohasem találkoztam.

Olyan figyelemmel, amit csak egyetlen férfi képes adni a nőnek.

Fáradhatatlanul jöttél, hogy bizonyítsd, melletted aztán nincs mitől tartanom.

Bízom benned, és kezedbe tettem a szívemet, amit addig nagy gonddal őrizgettem, hogy ne érje több fájdalom.

Holnap lehet, hogy megint előjönnek a félelmek, a régi fekete-fehér képek, de holnapután újraszínezi majd őket a szerelmed, a finoman gyógyító törődésed, lágy érintésed, és a pillantásod. 

Igen, abban látom tükröződni önmagam, és abban valahogy mindig

értékes és gyönyörű vagyok.

Agárdi Zsóka
http://agardizsoka.cafeblog.hu/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.