Csak egy a sok közül

Nem tagadom, hogy életem egy részében csak sodródtam.

Megfelelő önismeret és önszeretet hiányában jó sokáig hagytam, hogy mások mondják meg, mi a jó nekem.

Az okot nem kutatom, nem vádaskodom, nem ostorozom érte önmagam…

Talán inkább mindezek ellenére rácsodálkozom

akkori énemre.

Hogyan is volt ereje mindezeket megszenvedve utat találni ahhoz a nőhöz, aki most vagyok?

Akit elfogadok, és szeretek.
Aki nem hibátlan, de igyekszik tartással élni.
Aki az értékrendjéből már nehezen enged.
Aki nem irigyli mások több lehetőségét.
És, mivel önmagát szereti, másokat is tud szeretni…

Ki ez a nő? 

Egy a hasonló cipőben járók közül, de csak nagy vonalakban, mert a maga útját mindenki maga szenvedi meg… Csak maga érzi és tudja: végre hazatalált.

Rögös és nehéz volt az út.

Nem mindig szerettem magam, így hát azt is el kellett viselnem, ha mások nem szerettek, vagy épp csalódtak bennem.

Ez a nő most én vagyok, ebből a valómból nem engedek.

Ha rajtam múlik, nem leszek többé préda.

Szembenézős, őszinte kapcsolatokra vágyom, az élet minden területén.
Kimutatom, ha szeretek. Elengedem azt, aki engem nem.
Nem vezérel gyűlölet.

Ezt tudom nyújtani.

Meglehet, nem Dárius kincse… De nekem csak ez van.

Az vagyok minden körülményben, aki vagyok…

Edit

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.