You are currently viewing Csak tovább kell(ene) lapoznunk

Csak tovább kell(ene) lapoznunk

Vannak helyzetek, amikor az embernek nagy levegőt kell(ene) vennie és csak továbbállni. Nehéz.

Adott egy pasi. Meghallgat, vigasztal, eltereli a figyelmedet a problémákról. Nem különösebben jóképű, de látszólag megértő, és amúgy vicces is. Ez már pluszt ad a személyiségéhez. Lassan elindul az a bizonyos kémia. Milyen furcsa ez. Mégis elkezdesz többet gondolni rá. Többet találkoztok. Egyre erősebb a szexuális vonzalom. Megtörténik, többször is. Aztán rájössz, hogy talán mégsem tart sehová az egész. Miatta, miattad?! De a szex olyan jó volt… De több kell. Másképp képzelted. Továbbállsz. Egyszer!

Telnek a napok, hónapok, évek. Már rég nem érdekel. Mással vagy, máshol vagy. Jól érzed magad. Nem gondolkodsz a múlton.

Aztán meglátod őt újra. Elkap az érzés, hogy akarod őt.

Zavarban vagy, ha rád néz, ha beszélsz vele. Felidézitek az együtt töltött időket. Megint megjelenik az a bizonyos kémia. Egyre több kell belőle. Ad is, meg nem is. De már késő. Mindig eldöntöd, és azt mondod magadnak: „nem, nem foglalkozom vele.” Elvégre a múltkor sem lett belőle semmi.

Lassan rájössz, hogy ő már nem ugyanaz az ember. Már nem úgy akar, ahogy előtte. Tovább lépett, csalódott. Sokat. „Dehát a múlt… talán most mégis sikerülhet.”– ott motoszkál a fejedben. Le akarsz állni, de nem tudsz. Tudod, hogy nem jó, amit csinálsz. Egyszerűen nem így kellene lennie. Felnőtt emberek vagytok.” Mégis megint… hová tart ez a dolog?” Tudjuk: Sehová. De ez a válasz csak a fejedben van meg.

Ugyanakkor látod a hibáit is. Nem is nagyon rejti véka alá. Nyílt lapokkal játszik. És pont ez a lényeg, az hogy csak játszik. Időközben már kiderült, hogy nem csak veled. Lassan mindenkit akar. De csak mert még élne. Társ (már) nem kell neki. De te azt látod benne. Mert azt akarod látni.

Betelik a pohár. Mindkettőtöké.

Ő nem akar veszekedni, nem érdekled annyira. Nem is keres. Te mégis, utoljára. Törlöd a számát. A lehetőségét is annak, hogy elérjen. De minek?! Eddig sem törte magát. Csak Te.

Eldöntöd: „Befejeztem!”

És reméled, hogy menni is fog. Úgy, ahogy évekkel azelőtt.

Csak tovább kell lapozni.   

Anny

(kezdőkép: Pixabay)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?