Barátkozás és unaloműzés volt a cél: unatkozni nem unatkoztam így. De a sok retardált férfi a modern videóchaten megtalált.

Mivel ,,úrinő” vagyok aki nem szitkozódik, finoman tiltottam őket egymás után – és arra gondoltam, ebben a piszkos világban nincs egy értelmes, normális ember a földön??

Mikor írtál nekem, féltem, hogy te is olyan vagy.

De adtam egy esélyt, és milyen jól tettem én!

Mindennap írtál, és nem akartál videóchatet.

Lassan azt gondoltam, talán bolond vagy, vagy lassan kibújik a szög a zsákból és megmutatod, hogy te is ugyanolyan vagy, mint a többi…

És nem.

Teltek a napok, hetek. Egy hangüzenet.

Azt hittem, a szívem megáll bele,

annyiszor hallgattam, hogy az agyamba ivódott.

És akkor csörgött a telefon.

A hangod egy adoniszé, a szívem megállt létezni az agyammal együtt és amit addig tanultam angol nyelvet, mind elfelejtettem.

Csak habogtam, te kedvesen nevettél és megbeszéltük, hogy este hívsz. Mindennap, este, napközben, mikor hogy esett…

Négy hónap után láttalak meg élőben elsőnek: mint a filmszakadás, újra elfelejtettem beszélni.

Csak néztelek, te fogtad a kezem, mosolyogtál, öleltél.

És éreztem, a szívem tele van veled.

Csak három nap. Gyorsan eltelt. Mintha egy álom lett volna.

Egy világ választ el minket.

De értem, miattam újra és újra jössz. Olyankor szállok, boldog vagyok, majd mikor elmész, mélyre zuhanok. 

Képtelen vagy elengedni a kezem, ha itt vagy. Amikor csak teheted, ölelsz és csókolsz…

Lassan három év telik el így. Aki ismer, nem érti, miért áldozom fel magam. ,,Nem tudni, mit hoz a jövő. Bizonytalan”.

Én választottam. Képtelen vagyok elengedni.

Nem tudok nélküle élni.

Sajnos, vele sem… Két világ áll köztünk.

Tudom, a találkozásunk egy csoda volt, hogy igaz szerelem lett, még nagyobb csoda.

Most két hónapot voltunk együtt, a lelkem belehalt, mikor újra el kellett engednem. 

De erős vagyok és tudom: most dolgozik, újra elintézi a papírjait, és jön hozzám vissza.

Csak addig éljem túl a napokat,

hónapokat…

Amina