Egymásból, egymásért

A kapcsolatban a nő a lélek.

Az érzelmek ezernyi billentyűjén képes az ujjaival végigzongorázni, erőfeszítés nélkül. Beleviszi ebbe a szövetségbe a gyengédségét, elesettségét, de az erejét is. Teremtő erejét.

A férfi a szilárd talaj, akire építkezni lehet.

Akire a nő képes lesz olyan lélekvárat építeni, amiben mindketten jól érzik magukat, míg a férfi körbeöleli ezt a meleg otthont, erős karjaival, sziklaszilárd falaival.

De mindkettő kell hozzá, egymás nélkül nem működnek.

Ha nincs lélek, a vár csak üres tér, melyen keresztül talán néha átsüvít a tavaszi szél, de ahogy jött, úgy tova is megy, és a kósza pitypang, ami kinő udvarában, az is elhervad a fagy beálltával.

Ha nincsenek falak, a lélek nem tudja befészkelni magát, nem tud kiteljesülni. Egy villanás lesz, renyhe álomszerű lepel, nem ragyog, nem bűvöl, nem is látható. Tovább keres, és ha nem talál magának védelmet, biztonságot: elsiet.

Ám ha megtalálták egymást, akkor építkeznek.

Egymásból, egymásért.

A karok egyre jobban ölelnek, s a lélek olyan otthont teremt kettőjüknek, amelyben csodálatos élni minden egyes percben.

Agárdi Zsóka

http://agardizsoka.cafeblog.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.