Engedd be a csodát!

Már el akarom engedni a múltat és a jövőt. Csak a jelenben akarok élni.

Élvezni, hogy átölelsz, ha megfáradok.

Hogy a csókjaiddal türelemre intesz, hogy az

illatoddal, a közelségeddel nyugtatsz. 

Már nem akarok rohanni valami felé, amiről semmit sem tudok.

Nem akarok féktelenül könnyeket ejteni valamiért, ami sosem lehetett az enyém.

Már nem akarok ordítani belül, mert úgy sem hallja senki.

Csak veled akarok lenni,

érezni, hogy benned menedékre lelek,

hogy most kell élnem.

Meg akarom látni, amit eddig nem láttam meg.

De Te jöttél, és én megmutattam neked magamból egy darabot. Megérdemled, hiszen küzdöttél, szenvedtél miattam, de valamiért neked megérte. Csak Isten tudja, miért.

De édes volt, amit hoztál, és nekem ebből kell még.

Ez ránt vissza a földre, ez segít ébren álmodni, reményeket táplálni.

Reményeket arról, hogy talán van normális élet.

Hogy megérdemlem, hogy szeressenek.

Ki akarom végre tárni azt az ajtót és beengedni rajta minden csodát, amit kaphatok, ami nekem jut.

Zárt ajtók mögött nem lehet igazán élni… Hát kérlek, ne hagyd abba, amit csinálsz!

És ki tudja, egyszer tényleg kitárul az az ajtó,

s beragyognak rajta

a csillagok.

Agárdi Zsóka

http://agardizsoka.cafeblog.hu/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.