Érzed, ha ő az igazi

Hiszem, hogy az egyik félben hamarabb kialakulhat ez az érzés és azt is, hogy előfordul, hogy jóval hamarabb megkapod fentről az üzenetet, hogy megtaláltad a társad. Ezt igazán elmondani nem lehet, csak érzed: ő neked született.

Amikor ránézel, azt látod, amit legbelül mindig is elképzeltél. Amikor arra gondolsz, milyen tulajdonságai vannak, és hogyan bánik veled, azt érzed, legbelül mindig is erre vágytál.

Minden tökéletes, és folyamatosan az jár a fejedben, hogy túl szép, hogy igaz legyen.

Ez a gondolat kicsit megrémít, de hiszel benne, hogy igaz, mert érzed ott a szíved legmélyén, hogy akármennyire is új ez az érzés és kicsit rémisztő, mégis valóságos. Az kell, hogy legyen… miért lenne hazugság?

Feltétel nélkül megbízol a sorsodban. Olyan ember van melletted, akiről csak álmodni mertél, ennek igaznak kell lennie. Úgy érzed, megérkeztél… végre.

Annyi szenvedés, hazugság, megcsalás és becsapás után megkaptad, amiért harcoltál. Közben félsz, hogy elveszíted és a gondolattól is rosszul vagy, hogy ő bárki másé lehet. De elhessegeted ezeket a negatív gondolatokat, hisz megkaptad az üzenetet fentről, ő neked született, ti egymásnak születtetek.

És megnyugszol, úgy gondolod, bármi is történjen, bármilyen rossz dolog, ti túlteszitek magatokat rajta együtt. Mert ti együtt vagytok egy egész. Lélek töredékek, akik egymásra találtak, megtalálták a lelkük darabjának másik felét.

Ti együtt működtök jól. Minden jel erre utal.

Aztán hirtelen ő másképp látja.

Amit eddig ugyanúgy gondoltatok, hirtelen az ellenkező irányba kezd haladni. Nem érzelmileg, hanem tettekben, mondatokban, szavakban. Amelyekben érzed a „muszáj”-t, azt, hogy legbelül még mindig úgy érez, mint te, de valami arra készteti, hogy az ellenkezőjét tegye. Ő sem tudja megmagyarázni, csak annyit tud mondani: „Sajnálom, de úgy érzem, hogy nem akarok kapcsolatot. Amikor veled vagyok minden jó, de amikor haza megyek, akkor úgy érzem, nem akarom ezt.”

Látod rajta, hogy mélyen, legbelül tényleg ott motoszkál benne ez a gondolat, de tudod, hogy együtt megoldhatnátok, azonban ő nem hagyja…

Szakít, megfutamodik, megijed, elmenekül… gyáva, önző.

Megijedt, talán megcsapta annak az érzésnek a szele, amit te már az elejétől érzel, hogy egymásnak teremtettetek. Szakít, mert nincs önbizalma, azt gondolja magáról, ő nem lehet az az ember, aki neked az igazi. Nem méltó rá…

Elmenekül, hogy ne kelljen neked elmagyaráznia tetteinek miértjét, mert nem akar megbántani. Gyáva, mert a könnyebbik utat választja. Önző, mert nem törődik azzal, hogy te ezután hogy érzed magad, nem törődik azzal, te mit érzel. Hogy képes lennél bármire érte…

Elment…

Gyűlölnöd kellene, de nem tudod. Tisztában vagy azzal, hogy nagy általánosságban ez a tett mit jelent. Mire vall, mit kellene tenned, vagy éppen mit nem. De érzed, ott a szíved legmélyén még mindig, hogy ez nincs így rendjén. Üresség van a lelkedben, és a rengeteg miért a fejedben.

Érzed, hogy minden igaz volt, ott belül, hisz megüzenték neked. Írsz neki, felkeresed, de úgy látod, hogy ezek csak még jobban mélybe taszítanak. Hiszen ha akar, ha tényleg akar, akkor ő fog írni, ő fog eljönni hozzád. Tudja, hogy nem te hagytad ott, neked az érzéseid nem változtak meg.

Idő…

Ő most egy kicsit eltévedt. Adj neki időt. Engedd el, de ne végleg. Vissza fog találni hozzád a megfelelő időben. Nincsenek véletlenek, mindennek oka van.

Nem késtek le semmiről. Talán a sors megmutatta nektek, hogy megvan a párod az életben, de nem ért még el olyan szintre, hogy a kapcsolatotokat úgy tudjátok megélni, ahogy az megvan írva. Hagyd, tanulnia kell még és neked is. Tapasztalnia, hogyha majd később visszatalál hozzád, akkor teljes szívvel, megingathatatlanul egész életetekben együtt legyetek. Pont úgy, ahogy érezted. Mert egymásnak születtetek.

A sors mindent elrendez. Ha nektek együtt kell lenni, együtt lesztek. Akármi történjen. Majd, amikor már nem ragaszkodsz görcsösen, majd amikor nem ő jár a fejedben a nap 24 órájának minden percében. Akkor, amikor nem számítasz rá, eljön.

Sziszi

(kezdőkép: Unsplash)

 

 

One thought on “Érzed, ha ő az igazi

  1. Hm. Szerintem ez az “igazi” rettenetes nagy csapda is lehet. Hogyan lehet valamiben ennyire biztosnak lenni? És mennyire lehet biztos benne az ember évek múltán? Mennyi az a “kicsit eltévedt”? Sajnos vannak, akki életük végéig várnak rá, de mégsem jön a “nagy ő” vissza. Ha elmész egy pszichológushoz egy ilyen teherrel, nagy valószínűséggel kideríti, hogy gyerekkorodban ért egy sérülés, és hogy szembesülj ezzel, egy olyan embert vonzottál magadhoz, aki pont ezt tette veled: elhitette, hogy fontos vagy neki, de tettekben ezt nem érezted, elhagyott. Ez egy érdekes elmélet, bár a kettő nem zárja ki egymást. (Hogy a szakítás vett rá arra, hogy foglalkozz magaddal/múltbéli sebekkel, és ha megváltoztok, újra találkoztok.)
    Szóval tegyük fel, hogy így van, és ő egy visszatérő szereplő. A szakítás óta dolgozol magadon, elengedted ahogy tudtad. Mindezek tudatában mégis hogy tudnád elérni, hogy keveset gondolj rá? Vagy napi egyszer lehet? Számomra ez paradoxonnak tűnik. “Ha már nem számítok rá” – akkor már nem hiszem el ezt az egészet, már lehet, hogy későn jön, esetleg mással élek. Ha tudok.
    “Ha nektek együtt kell lenni, együtt lesztek.” Csak az a sok “ha” ne lenne 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük