You are currently viewing Ezért szuper alacsony nőnek lenni: a jóból keveset adnak!

Ezért szuper alacsony nőnek lenni: a jóból keveset adnak!

  • Olvasási idő:olvasási idő: 7 perc
  • Bejegyzés kategória:#nőilélek
  • Ezen hozzászólások közzététele: 3 hozzászólás

A kislányom legjobb barátnője elkeseredve mesélte a nekem is oly ismerős ezer negatívumot, amivel kisebb magassága jár.  

Azt, hogy rendre fiatalabbnak nézik (ez kiskamaszként igenis hatalmas probléma!), hogy hiába igyekszik, alulmarad a futásban és egyáltalán, hogy mindig ő a ,,kicsi” a csapatban. Hogy eddig minden létező tornasorban, legyen az óvodai, táncos, iskolai vagy bármilyen külön-tesis, ő biztosan a leges-legutolsó a sorban.

Hitetlenkedve csillant fel a szeme, amikor azt válaszoltam, hogy érdekes, én világéletemben imádtam, hogy pici vagyok.

Nagyobb koromra sem nőttem igazán ,,nagyra”: a 150 centi felett megálltam pont azon a sávon, ahol, ha nincs valamilyen ruha a boltban felnőtt méretben, még automatikusan vehetem az irányt a 14 évesekre való részleghez: hátha ott találok hasonlót.

Cserébe a jó néhány, viccből a fejem búbjára könyökölésért (amiből volt jó pár: ha-ha…) van több, valóban jó dolog, ami szintén együtt jár azzal, ha valaki alacsony és nőből van.

Például, soha, de soha nem fordult elő velem, hogy megtetszett egy fiú és azt kellett volna méregetnem, hogy vajon magasabb-e nálam. Az esély erre egyszerűen nem létezett. És, ha már itt tartunk: mindig magas szerelmeim voltak és ahelyett, hogy felmerült volna, hogy hülyén nézünk ki egymás mellett, inkább még örültek is neki, hogy picike, törékeny lány áll mellettük.

Valljuk be, optikai tuningnak sem rossz, ha egy kis nő mellett még nagyobbnak néz ki egy fiú!

De nem csupán tőlük kaptam meg rendszeresen, hogy cuki vagyok, aranyos, vagy, amit jóval kevésbé szerettem: kis tökmag, hanem lányoktól, néniktől-bácsiktól, jóformán mindenki mástól is.

Ezeket mind utáltam eleinte, de a nálam magasabb barátnőim panaszáradata után beláttam, hogy mennyivel szerencsésebb vagyok náluk: ha a magasságom miatt lebecsülnek, azon változtathatok a viselkedésemmel. Viszont, ha egy igazán magas lányt valaki, mondjuk férfiúi sértettségből ,,nagy lónak” nevez, csupán mert magasabb nála, az igazán fájó lehet.

Ahol még jól jött az alacsony termet, az a tánc. Táncoltam sokat és sokfélét: szeretem a mozgást, világéletemben szerettem. És bármilyen táncban, legyen az néptánc, latin vagy tényleg bármi, igenis jó dolog ha az ember lánya kicsi, akár jóval kisebb a partnerénél. Apró méretemnek legnagyobb hasznát az akrobatikus elemeknél vettem: kifejezetten nem hátrány, ha egy fiúnak alkalomadtán egy apróbb lányt kell dobálnia és emelgetnie, például.

Milyen érdekes: a kislányom barátnője is évek óta a rock and roll e fajtájának hódol és azt hiszem, ennek a pontnak az ecsetelésénél fogadott el valóban sorstársának.

Az atlétikai ágak egy része és mondjuk a kosárlabda ugyanakkor az alacsony lányok számára sokszor közel a lehetetlen küldetés kategóriába esnek és kifutón sem leszünk modellek soha, de valamit valamiért…

Az alacsony nők általában szeretik a magas sarkú cipőket is és esetünkben a magas igazán magasat jelent: 7-8 centitől felfele. Még így sem nagyon fordul elő olyan, hogy ezzel együtt is akár csak megközelítsük a partnerünk magasságát és, mivel a legtöbb ruha szinte követeli maga mellé a magas sarkakat, ez szintén érdemel egy szavazatot.

(Plusz az egy mellé még egy felet is, mivel állítom, hogy a magas sarkakon egészen másképp is mozog az ember lánya: mondhatni, az instant csajos mozgás, kisugárzás is automatikusan jár a magasabb sarkakhoz.)

Ami még eszembe jutott, hogy bármilyen eseményről legyen is szó, mi biztosan látni fogunk, legyen bármekkora a tömeg. Mert, bár azt gondolnánk, hogy a többiek háta mögött fog kuksolni, aki kicsi (vagy, rosszabb esetben a „Nemlátok! Nemlátok!” ütemére fog páros lábbal ugrálni), általában ennek pont az ellenkezője történik:

a feltűnően alacsony mérettel megáldottaknak szinte mindenkinek eszébe jut felajánlani, hogy

„Ja, te kicsi vagy, gyere, állj előre!”.

Ha táborozni mentünk és fáztam, vagy bármilyen okból kölcsön ruhára lett volna szükségem, rám bárkié jó volt. Mert annak, aki kicsi, két kategória létezik: vagy tényleg jó egy méret (ez a ritkább), vagy felhajtjuk a kölcsöndarabot, például egy pulcsi ujját és biztosan jól áll. Olyan, hogy kicsi legyen ránk más cucca, egészen sokáig, mondjuk az első terhességig lehet, hogy nem is fordul elő.

A fejünket sem verjük be soha, nemhogy alacsony plafonba, de még pincelejáróba sem.

Megesik, hogy magasabb székekről alig ér le a lábunk, viszont ezért cserébe egészen pici székre, ülőkére vagy fotelba is kényelmesen fel tudunk kucorodni.

És végül, az egyik legjobb dolog: aki nagyon alacsony, az megfigyeléseim szerint igazi, különc egyéniség, ami nekem nagyon tetszik és amióta erre rájöttem, kíváncsian fordulok a többi, kimondottan kis magasságú ember felé. Nem tudom, hogy a méret kompenzálására-e (én úgy vélem, valamennyire igen), de gyakran találkozom olyan, alacsony emberekkel, akik szívós kitartással kudarcra ítélt helyzetekből is sikereket értek el, félelmetesen jó humoruk van vagy olyan dolgokat tettek már le az asztalra, ami előtt bárki megemelheti a kalapját.

Nem mondom, hogy ez csak az alacsonyakra jellemző, dehogy – mindenesetre az apró emberek sok esetben okoztak már számomra meglepetést.

Reméltem, hogy a fenti, kisebb kampánybeszéddel sikerült meggyőznöm azt a picike kislányt, aki olyan elkeseredetten állt előttem, fájó sérelmeit sorolva.

Ha mégsem, akkor legközelebb és azután és azután is beszélgetni fogok vele, mindaddig, amíg emiatt szomorkodik – mert az nem lehet, hogy ennyi jó dologban ne lássa meg végül azt, hogy milyen szuper apró lánynak lenni!

Nem hagyom, nem és nem.

…Apropó, mondtam már, hogy az alacsony lányok roppant makacsak is?

GYH

Tetszett? Oszd meg mással is!

Ehhez a bejegyzéshez 3 hozzászólás található.

  1. Tallér Alíz

    Én 179 centi vagyok, de szeretnék pici lenni. Miután elolvastam az írásod, még jobban. 🙂

  2. Regina

    Én nagyon szeretem hogy 148cm magas vagyok.😀 Mindig is előnyt kovácsoltam belőle…pl : sohasem kell nyújtozkodnom egy magas polc előtt, mindig akad egy férfi aki segít😀 Férjem 180 cm magas ,előttem mindig magas barátnői voltak.Viszont a magassarkú cipellőket nem szeretem.

  3. B.A.

    Szívemből szóltál 😀 Sorstárs vagyok – és néha nagyon utálom, hogy alacsony vagyok, viszont már egyre inkább kihasználom az előnyeit (még úgy is, hogy tömegben pánikrohamom van – szegény kislány, rosszul van, engedjük előre, engedjük levegőhöz – Róma közepén mondjuk tök jól jött, míg az audienciára sorakoztam 😀 ). És igen – makacs vagyok, büszke és nehéz alólam kihúzni a talajt – mert alacsonyan van a tömegközéppontunk 😀 na meg ha esünk is, mi lényegesen kisebbet, ugyebár 🙂 Onnan meg aztán még makacsabban, még erősebben állunk fel 🙂

Vélemény, hozzászólás?