Ezt neked írom drága „exem”!

Gyors kapcsolat volt a miénk. Tüzes, vad, bormámoros, de a miénk volt. Vagyis inkább az enyém, hiszen úgy érzem, én jobban beleéltem magam.

Egy nyári kihelyezett munkahelyi bulival kezdődött kettőnk kapcsolata. Akkor még mit sem sejtve táncoltuk át az éjszakát egymásba kapaszkodva, mint akik nem akarták, hogy az este véget érjen. Éreztem, hogy valami elindult benned is irántam, de gondoltam, biztos csak az eszem játszik velem.

A hétköznapokban nem történt változás, beszélgettünk, mint addig, nem vettem észre semmilyen jelzést sem tőled. Majd elérkezett az év végi ebéd, amit a munkahely szervezett. Ketten osztoztunk egy üveg boron, azt pedig követte egy újabb üveg. Az ebédből vacsora lett, és újra táncolni kezdtünk. A karjaidban ismét boldog voltam, ahogy együtt mozogtunk a zene ütemére és magadhoz szorítottál.

Idővel áthelyeztük a bulit egy szórakozóhelyre, ahol sikerült egymás mellé ülnünk. Az alkohol hatására felbátorodtunk és egy tollal ráírtuk egymás kezére, mit tennénk a másikkal, ha lenne rá lehetőségünk. Aznap este csókolóztunk először. Hát így indultunk.

Pár nappal később már nálad találtam magam. Teljesen józanok voltunk, mégis megrészegültünk egymástól. Régen éreztem magam bárkivel is úgy mint veled. Felszabadultan szeretkeztünk, amikor lehetőségünk adódott rá. Februárban azonban a lelkiismereted győzött, le akartad zárni kettőnk viszonyát. Beleegyeztem, hiszen nem tudtam mást tenni.

Július lett, szerveztünk egy balatoni csapatépítőt. A Balaton hűsítő vizében azonban újra felforrósodott köztünk a levegő. A víz takarásában minden előjel nélkül a kezed eltévedt rajtam. Nem tudtam mire vélni az egészet, hiszen te akartad korábban, hogy fejezzük be a viszonyt, most pedig újra elcsábultál. Sötétedés után eljöttél velem a konyhába italért, de arról teljesen elfeledkeztünk, hiszen letámadtál, és mire észbe kaptam, már a nadrágomat gomboltad és próbáltál levetkőztetni. Sajnos teljesen elvesztettem az eszem a közeledben.

A gyors légyottunkat egy ajtó csukódása zavarta meg, hiszen nem akartunk lebukni a kollégák előtt. Ezek után visszatértünk közéjük, mintha mi se történt volna. Később elindítottam a (szerintem) közös dalunkat, és te szó nélkül felkértél táncolni, majd együtt énekeltünk. Annyira gondtalan voltam akkor veled.

A buli vége felé elkezdted tervezni, hogy besurransz majd az én szobámba, amikor senki se figyel. Egy mellettem ülő kolléganő viszont észrevett, így a tervednek lőttek, így legyőzötten vonultál el a saját szobádba. Kis idő múlva én is bementem a helyemre, hiszen úgy gondoltam, a tervnek annyi. Sikerült is elaludnom, majd ajtócsukódásra ébredtem, mégis átszöktél hozzám. A szívem újra gyorsabban kezdett verni, mint az első alkalommal, belefeledkeztünk újra egymásba. Akkor még nem sejtettem, hogy utoljára.

Beleszerettem egy lehetséges kapcsolat elképzelt lehetőségébe. Tegnap ajánlottam neked egy utolsó alkalmat, ami még egyszer csak rólunk szólt volna, viszont te visszautasítottad. Akkor megtört bennem valami. Ismét olyasvalaki lettem, akire már nincs szükség, viszont akinek még szüksége lenne arra a bizonyos személyre.

Nem bánom, hogy megtettük drága “exem”, úgy érzem, kellettél az életembe. Köszönöm, hogy melletted – ha átmenetileg is – elfelejthettem a gondjaimat, és lecsendesítetted mindent túlgondoló agyamat. Bár tovább maradtál volna. De megértem, hogy nem én vagyok a legfontosabb számodra, hanem a barátnőd. De akkor remélem elég erős leszel a legközelebbi bulinkon is, én megpróbálok…

FaberZsé

(kezdőkép: pixabay)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük