Itt, ahol most lakunk érdekes, de ugyanolyan az ázott kert szaga, mint sok évvel ezelőtt, gyerekkoromban egy poros, alföldi kisvárosban, a nagymamám udvarán.
Ugyanolyan koromfeketére ázik fel a föld, ugyanolyan az illata is… Ugyanolyan sárga porcsin állja az esőt a járda szegletében is. Rájöttem, hogy számomra ez a gyerekkorom illata.
Az egyik olyan, ami pillanatok alatt visszarepít abba az időbe, amikor még olyan védettnek érezhettem magam, amikor még mellettem voltak, féltőn óvtak, tanítottak és szerettek sokan, akik ma már fentről vigyáznak rám, ránk. És most nagyon hálás vagyok, hogy a sors áldásaként a gyermekeimnek is ugyanez az illat adatik útravalóul, mai mindennapjainkból: az ő gyerekkorukból.
Elgondolkodom, mi van még? Mi az az illat vagy szag még, amit ha megérzek, egycsapásra a gyermekkoromban érzem magam? Milyen csodálatos dolog is a szaglás, mint egy zsupszkulcs a múltba…
Lássuk csak… Igen, akad még szép számmal.
Ha közel egyszerre voltunk gyerekek, talán neked is szívmelengető
emlékeket hozok most, kedves olvasó.
Engem ezek a szagok, illatok repítenek vissza szélsebesen a múltba:
- Csillagszóró illata
- Bodzavirág
- Házi húsleves
- Gyurmaszag
- Bundáskenyér illata és cukros forró teáé, így együtt
- Fekete Helia-D arckrém
- Tejbegríz
- Vizes kutyaszőr
- Frissen nyírt fű
- Kifőzött pelenka
- Meleg piskóta
- Fenyőillatú arcvíz
- Fagyott száradó ruha
- Templomillat
- Friss hó
- Illatos szappan
- Szuku
- Vasalt ingek
- Erdei avar
- Sár
- Cinkes rázókenőcs, ánizsos kanalas
- Szalonnasütés, égő zsír
- Estike
- Tűzforró kakaó gőze
- Fecske és Kossuth cigaretta
- Faforgács
- Narancsos szaloncukor
- Forró, friss kenyér
Eszembe jut még a terpentin is… Nem szokványos, igaz. A nagyszüleim festőművészek voltak, én pedig kisgyerekként imádtam a félig kész festmények mellett, a festőállvány körül sündörögni a kutyával a lábamnál. Figyelni, hogyan készül a táj, az ég… A száradó képek mellett megfogdosni amit elértem és suttyomban próbálgatni, kézbe venni az ecseteket. Istenem, de jó volt…
Azóta is, ha terpentinszagot érzek s mindenki fintorog, egyedül én mosolygok. Cseppet sem zavarnak a kérdő tekintetek. Olyankor én igazából már nem ott vagyok, hanem valahol nagyon, nagyon rég…
GYH
