Ha a szerelembe vagy szerelmes

Fájdalmas felismerés, mikor rájössz, csak te szerettél.

Egy másik lélekért éltél, teljes szívből, igazán.

Valaki olyanért, aki aztán könnyedén félredobott az útból téged, mikor tovább akart menni. Nem hullajtott könnyeket, nem fájt az elválás neki. Csak te szenvedtél tőle.

Olyanba invesztálni érzéseket, aki nem viszonozza azokat, keserű tapasztalat.

Pusztítja a lelked, s a szíved is meghasad tőle.

Aztán dühös leszel, az asztalra csapsz, azt kérdezve magadtól, miért engedted, hogy használjanak, s miért áldoztad fel józan eszed, a kéjek oltárán, egy sosem létező szerelemért? Egyáltalán, miért akartad, hogy a szíved összetörjön?

Nyugtatod magad azzal, hogy a szerelem vak. Csakis ezért történt minden. Persze szíved mélyén tudod, az igazság az, hogy

tálcán kínáltad magad, mert szerelemre vágytál, s ezért még arra is hajlandó voltál, könnyű prédát csinálj magadból.

Még azt is elhitetted magaddal, hogy neked ennyi elég. Úgy képzelted, ha a tested kielégül, a szíved is elhallgat. Ehelyett, a forduló, a nászágyban felkavart, s a vonzalmat összekeverted a szerelemmel.

Égtél a vágytól, hogy álmaidból vett vonásokkal ruházd fel a férfit, aki szeret majd téged.

Persze a valóság egészen más volt. S végül utol is ért téged.

Hiszen tudtad, az a másik csak ágyba hívott, nem ígért semmit. Csak te képzelted, hogy Casanovából Mr. Darcy-vá válik, miközben neki esze ágában sem volt neked adni a szívét .

Lassan ráeszmélsz, megaláztad magad  a szeretetért és a figyelemért. Ez fáj annyira. Meg az, hogy álomvilágod darabjaira hullott, s te egyedül maradtál a valósággal.

Ilyenkor már nem marad más hátra, csak hogy felállj a földről, és leporold ruhád.

Aztán eszedbe vésd egy életre: soha nem vezet semmi jóra, ha valakinek azért adod magad oda, mert azt reméled, így majd megszeret téged…

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.