Ha elfáradtál…

Néha elfárad az ember lelke… Beleveszik a kudarcba, a meg nem értett szavakba, az eltékozolt sóhajokba. Elfárad a fölösleges könnyekbe, a túlzott akarásba, a kapaszkodásba egy perc figyelemért…

Néha elfárad az ember lelke a várakozásban, a “majd hívlak” üzenetekben, a “nem kellesz eléggé” periódusokban.

Néha beleveszik az ember lelke a távolságba, a folytonos ígéretekbe, a társunk keresésébe.

Ilyenkor nem kell mást tenned, mint kicsit magad lenned.

Újra életre kelned. Újra erőre lelned.

Újra meglátnod a rosszban a jót, befogadnod ami jön,

elfogadnod hogy nem minden úgy alakul ahogy szeretnéd.

És megtanulnod hogy a legsötétebb ösvény is a fénybe vezet, mert mindig van választásod.

Az eső sem esik örökké…

Musa Dóra

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük