Ha tiéd lehet a fény, miért maradnál a sötétségben?

Fura a mai világ, tele van elvárásokkal, elkap minket az irigység, a meg nem értettség, a kényszeres megfelelni akarás, a folytonos változtatni akarás.

Nem csak önmagunkat, hanem másokat is szívesen formálnánk arra a képre, amit titkon megálmodtunk, szimplán mert képtelenek vagyunk elfogadni dolgokat, helyzeteket, embereket, életeket.

Beleállunk kapcsolatokba, mert a mai világ megvető pillantásokkal méreget, ha bizonyos kor elteltével nincs családod és gyereked. De akkor is kapsz hideget – meleget, ha valamilyen okból kifolyólag a boldogságot választod másokkal szemben, és mersz lépni, nem pedig megalkuszol még 10 évre -vagy talán egy egész életre- valaki mellett, aki nem a társad volt.

Képesek vagyunk megengedni magunknak, hogy elhitessék velünk, mennyire kevesek vagyunk,

mennyire hibásak vagyunk, mennyire mások vagyunk.

Képesek vagyunk börtönbe zárni a lelkünket, és ezáltal bántani a testünket.

Hajlamosak vagyunk álarcot húzni, mert félünk kiteljesedni, és igazán önmagunk lenni. Hajlamosak vagyunk valaki egészen más életét élni, csak mert azt gondoljuk azt kell tennünk. Mert azt láttuk, abban nőttünk fel, annak van lenyomata a lelkünkön vagy épp azt várják el tőlünk.

Képesek vagyunk hosszú éveket várni, míg merünk egy jó nagyot lépni,

míg túl látunk már a sötétségen és kilépünk a komfortzónánkból.

Mikor nem panaszkodni akarunk már, hanem cselekedni. Mikor nem bezárkózni akarunk már, hanem nyitni a világ felé.

Mikor nem félni akarunk már, hanem merni.

Mikor rájövünk, hogy nem kell elhinnünk mindent és nem kell azonosulnunk mindenkivel. Mikor rájövünk, hogy különcnek lenni és hinni magunkban, erény. És mikor belátjuk, hogy az egyetlen dolog amit nem vehet el tőlünk senki, az a szabad akaratunk által nyert döntésünk.

Amikor már nem állítasz akadályt a saját fejlődésed útjába, hiszen ha lehetsz boldog is, miért áltatnád magad tovább valamiért, vagy valakiért, aki csak megrekeszt téged egy kellemetlen állapotban?

Ha tiéd lehet a fény, miért maradnál a sötétségben?

Indulj csak el!

Musa Dóri

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük