Harcolni mindig, feladni soha

19 évesen egy tökéletes, két éve tartó kapcsolattal és egy pozitív terhességi teszttel a kezemben, az addig tökéletesnek hitt párkapcsolatomnak látszatra vége.

Nem, nincs vége, harcolni fogok érte és a gyermekemért.

A nagyszülők, szülők egymás után az ajtómban, hogy vetessem el a gyereket… a párommal az élen.

Nem vetetem,

az enyém,

én vagyok az anyukája,

küzdök érte akkor is, ha egyedül kell felnevelnem.

Elfogadták, némi nagyszülői támogatással összeköltöztünk, kialakítottuk az életünket. Megszületett a kisfiunk,

az életem értelme, a boldogságom.

De eltelt 6 hosszú hónap és a kapcsolatunk lángja elmúlt. Egy évig húztuk a szakítást. Mikor megtudták a nagyszüleim, mindent neki adtak, engem kitagadtak, két bőrönddel és egy babakocsival költöztem vissza anyukámhoz.

Mindent újra kellett kezdenem.

22 évesen éjszaka dolgoztam, nappal gyereket neveltem.  Megismerkedtem egy fiúval, szerelem volt. Vele újrakezdhettem.

2 és fél év kapcsolat után megcsalt. Minden, amit együtt felépítettünk, elveszett, vissza a szülői házba két bőrönddel a kezemben.

Összeomlottam. Minden kezdődött elölről.

Megint újrakezdtem.

Még mindig harcolok a boldogságomért és a fiam boldogságáért.

25 éves vagyok, már kétszer kezdtem újra a nulláról.

De soha nem adom fel!

Olvasói levél

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük