Hát ő sem akart

Kilépett az ajtón, ahol annyian kiléptek már, és amin 2 hónapja lépett be először.

Nem ő az első, és valószínűleg nem is az utolsó. 

Nem sírtam, nem hagyott ürességet,

csak az ismerős érzést.

Hát ő sem akart.

Rutinból cselekszem. Bemegyek a fürdőbe. Megkeresem a rózsaszín fogkefék közt a kéket. Eszembe jut, amikor kapta.
Az első éjszakán, amit együtt töltöttünk. Mindketten kicsit zavarban voltunk a másik előtt.

Még egy fogkefe landol a szemétben.

Vajon ha összegyűjtöttem volna az összes fogkefét, hány darabom lenne már? És hányat kell még kidobnom?

Ezt már ketté sem töröm.

Régebben mindegyiket kettétörtem, mint ők a szívemet.

Ezt már meg sem érzem, miért bántsam szegény fogkefét?

Kifelé menet gyorsan bedobom a szennyesbe a törölközőt is, amit kapott tőlem. Hétvégén mosnom kell.

Fejben felírom a bevásárló listámra, ne felejtsek el fogkefét venni legközelebb, ha boltban járok. Valami férfias színben, zöld vagy kék.

De lehet, jobban megérné már családi csomagban venni.

Bukor Kata

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük