Kilépett az ajtón, ahol annyian kiléptek már, és amin 2 hónapja lépett be először.

Nem ő az első, és valószínűleg nem is az utolsó. 

Nem sírtam, nem hagyott ürességet,

csak az ismerős érzést.

Hát ő sem akart.

Rutinból cselekszem. Bemegyek a fürdőbe. Megkeresem a rózsaszín fogkefék közt a kéket. Eszembe jut, amikor kapta.
Az első éjszakán, amit együtt töltöttünk. Mindketten kicsit zavarban voltunk a másik előtt.

Még egy fogkefe landol a szemétben.

Vajon ha összegyűjtöttem volna az összes fogkefét, hány darabom lenne már? És hányat kell még kidobnom?

Ezt már ketté sem töröm.

Régebben mindegyiket kettétörtem, mint ők a szívemet.

Ezt már meg sem érzem, miért bántsam szegény fogkefét?

Kifelé menet gyorsan bedobom a szennyesbe a törölközőt is, amit kapott tőlem. Hétvégén mosnom kell.

Fejben felírom a bevásárló listámra, ne felejtsek el fogkefét venni legközelebb, ha boltban járok. Valami férfias színben, zöld vagy kék.

De lehet, jobban megérné már családi csomagban venni.

Bukor Kata