Hogy szíved sebei beforrhassanak…

Ne fojtsd el a könnyeid, jöjjön, aminek jönnie kell.

Ne mutasd mindig erősnek magad, hidd el, semmi értelme.

Éld meg a szomorúságot, azért, hogy a lelkednek

legyen esélye gyógyulni.

Ne emészd magad szavak és könnyek nélkül, hidd el, a világ nem fog kitüntetni érte.

Nem kell látványosan hattyúhalált halni, igenis mondd ki, ami fáj!

Ne törődj a társadalmi normákkal, akár férfi, akár nő vagy, jogodban áll az érzelmeidnek hangot adni. Muszáj megélni az érzéseid, hogy aztán szíved sebei beforrjanak.

Ha valakit szenvedni, elmenni látunk, az fáj, azt meg kell gyászolni.

Düh. Tagadás. Beletörődés. Harag, elfogadás és elengedés. Ez a dolgok menete.

Ne félj, ha az érzelmeid nem tiszták még előtted sem.

Meg kell élned érzéseid,

különben beleroppansz a teherbe, amit magadban cipelsz.

Hidd el, néha kell, hogy hagyd, mások megfogják a kezed, hogy tudd, mennyien szeretnek.

A legnehezebb órákban és percekben kiderül ki az, aki az elfojtásodat támogatta, s ki akarta, hogy áradjon érzelmeidnek tengere.

Lelkednek fel kell szabadulnia a fájdalom alól, amit magadban cipelsz.

Nem leszel kevesebb attól, ha nem tudsz mindig erős lenni. Emberek vagyunk, vagyis halandók, gyengék és esendőek. A szenvedés, a fájdalom, a könnyek ugyanúgy hozzánk tartoznak, mint az öröm és a boldogság.

Éppen ezért engedd szabadjára érzelmeid:

csak így élhetsz teljes életet!

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.