Hozzád jövök, hogy elválhassak

Ma 21:40-kor felszálltam a géppel. A géppel, ami hozzád repít, a géppel, amivel visszarepülök a valóságba.

Eddig menekültem…

1,5 héttel ezelőtt elmenekültem, bezárkóztam a saját képzeletembe, kreáltam magamnak egy számomra elfogadhatóbb valóságot. Egy idilli képet dédelgettem, minden éjszaka átálmodtam magam és a rózsaszín ködös puha pihéin pihentettem a lelkem.

Reggelente egyszerűen arcon csapott a hűvös sós levegő, amely visítva parancsolta: ébredj!

Tudtam…

A tudatalattim tudta, hogy míg én illúzióba ringatom magam, Te már más karjaiban ringatózol, megtaposva, elfelejtve, amit egymásnak ígértünk: örökkön örökké.

Köszönöm Neked a 19 évet, köszönöm a szép emlékeket, köszönöm, hogy szerethettelek.

De most jövök… Elválni jövök!

Ökrös Zsuzsanna

(kezdőkép: unsplash)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük