Csak állok egy nagy fehér vászon előtt és merengek, mintha kiléptem volna a testemből és kezemben az ecsetek életre kelnek. Kezdődik a varázslat.

A zene hangos, hogy elnyomja a felesleges gondolatokat és csak a lényegre koncentráljak. Érdekes világ az enyém.

Vajon van, aki megértene?

És vajon életem párja végigkísérne az utamon akkor is, ha a világomba sosem tudna beférkőzni?

Életképes kapcsolat ez egyáltalán?

Szeretném hinni, hogy majd egyszer jön valaki,akinek a világa egyesül az enyémmel, könnyedén megérti a kimondatlan szavaimat is, csodál, ahogy én is őt, és közösen valami újat hozunk majd létre.

Sosem értett senki,

mint egy kaméleon,
mindenhova jól illeszkedem, felveszem a környezetem színét,
de ha jobban megnézel, látod, hogy nem passzolok a képbe.

Létezik vajon egy másik kaméleon, aki előtt felfedhetem valódi színem?
Vajon érdemes erre várnom?

Rainbow

(kezdőkép: Unsplash)