Küzdelem egy kisbabáért – Lombik történetek: Zsuzsi

Sokan küzdenek manapság azért, hogy kisbabájuk szülessen. Lombik történetek sorozatunkban olyan nők mesélnek, akik ezen a nehéz és olykor rögös úton jártak vagy járnak. Azért osztják meg velünk életük ezen intim részét, hogy egyrészt erőt adjanak sorstársaiknak, másrészt hogy rávilágítsanak arra a kívülállóknak, hogy ez az út milyen nehézségekkel, fájdalmakkal és szerencsés esetben örömökkel jár.

Zsuzsi mesél…

Egy évnyi sikertelen próbálkozás után döntöttünk úgy, hogy felkeresem a nőgyógyászomat és segítséget kérek. A kötelező vérképek, rákszűrés, hormonpanelek és a follikulometria (ultrahangos peteérés követés) után 3 ciklusnyi peteérést serkentő gyógyszeres ciklus következett, mivel volt peteérésem. De továbbra sem lettem terhes.

Ezután röntgenes átjárhatósági vizsgálatra került sor, ahol mindent rendben találtak, a petevezetékeim nem voltak elzáródva. Nem volt kérdés, hogy ezek után a férjem alapos vizsgálata jött. Egy magán andrológiára kértem időpontot, mert felénk TB. alapon elérhetetlen a spermium vizsgálat. A minta leadást követően nem számítottunk rá, hogy szomorú hírt kapunk: alacsony spermium koncentráció, kevés mozgós spermium, rossz morfológia.

Miután elég erőt gyűjtöttünk és összeszedtük magunkat, elmentünk egy lombikos konzultációra, ahol kiderült, hogy csak ICSI eljárással (a spermiumokat mikromanipulációs eljárással mesterségesen juttatják a petesejtbe –szerk.) lehet gyermekünk.

Amikor belevágtunk, csak 31-32 évesek voltunk és nálam nem derült ki semmi probléma, elég jó esélyekkel indultunk neki a lombik projektnek.

Egy budai magánintézménybe kértem időpontot. Az első konzultáción kaptunk egy listát, hogy milyen vizsgálatok szükségesek. A legtöbb csak sima vérvétel vagy kenetvétel volt, viszont szerepelt egy komolyabb beavatkozás is: hysteroscopia (méhtükrözés –szerk.).

Ettől nagyon féltem, de az orvosom ajánlott egy specialistát, aki altatás nélkül elvégzi ambulánsan, fájdalommentesen. Sajnos ezt a TB. azóta sem támogatja, így a sok vizsgálat mellett, lett kiadásunk bőven.

A hysteroscopián kiderült, hogy van egy enyhe méhsövényem, amit nem sokkal ez után el is távolítottak egy magán klinikán, akkor már altatásban. Ezt követő hónapban indult is a stimuláció.

Először rettegtem a gondolattól, hogy hasba kell szúrni magam, de az anyaság utáni vágyam mindent felülírt. Szuper eredményt értünk el, lett 11 petesejt, amiből összejött 7 tökéletes embrió.  Majd jött a legrosszabb időszak… VÁRNI. Megtapadnak vagy nem?

Biztos voltam benne hogy sikerülni fog, hisz a probléma elhárítva. De nem így lett, még tesztelni sem kellett, mert megjött a menstruációm a nagy adag progeszteron ellenére.

Nagyon el voltam keseredve, nem értettem miért nem sikerült, de emelt fővel mentünk tovább, hisz ott voltak a fagyasztott embriók, amiket 1 ciklus kihagyás után (akkor még egész jó áron) vissza is ültettek.

Az orvosom nem kért más vizsgálatokat egyelőre.  Aztán elfogytak az embriók, jött a következő stimuláció, immár fizetősen, hisz a TB-s várólista rettentő hosszú volt ebben az intézetben.

Szerencsés vagyok, mert nincsenek pénzügyi gondjaink és a szüleim rengeteget támogattak minket, mind anyagilag, mind lelkileg.

A második stimuláció korántsem sikerült olyan jól, mint az első. Rosszul lett időzítve a petesejt leszívás, így a rengeteg tüszőből csupán 4 petesejt lett, abból is csak 2 termékenyült meg egészségesen, amiket visszaültettek, de sajnos továbbra sem sikerült megtapadniuk.

4 sikertelen transzfer (beültetés – szerk.) után úgy döntöttünk, megpróbáljuk egy másik orvos kezeire bízni a sorsunkat.

Az intézetben a legfelkapottabb dokit választottam, ő volt az „Ász”. Tudtam,hogy hosszú a TB-s várólista hozzá (több, mint 1 év) így felkészültünk, hogy sokba fog kerülni.

Szerencsére elég sok számomra új dolgot kért (citogenetika, pajzsmirigy hormonok, hematológiai vizsgálatok stb.) illetve laparoszkópia is szerepelt a listán.  Nagyon erőltettem, hogy most vágjunk bele, hátha ő máshogy csinálja, mint az előző orvos és megúszom, hogy beleszúrjanak a hasamba. Féltem rettenetesen a laparoszkópiától.

Túl voltunk a stimuláción, 11 petesejt, amiből lett 8 csodás embrió. Ezúttal a kérésemre nem vártuk meg míg blasztociszták lesznek, hanem gyorsan a 2. napon visszakaptam hármat.

Sajnos ezúttal sem jártunk sikerrel, pedig már mindent bevetettünk, kaptam szteroidot, szúrtam vérhígítót

illetve hCG-tartalmú szurit is a megtapadás érdekében, de ennek ellenére negatív lett a teszt.

Ekkor már túl voltunk 5 sikertelen transzferen.  Így nem volt kérdés, hogy elintéztem sebtiben a laparoszkópiát.

A procedúra legkellemetlenebb része az volt, hogy a szobatársaim kivétel nélkül abortuszra jöttek. Ez lelkileg nagyon megviselt.

Maga a műtét nem járt fájdalommal, persze kellemetlen volt utána még pár hétig hajolgatni. A zárójelentés szerint enyhe endometriózisom van, viszont a hasfalam gyulladt.

Fél évig kellett szednem egy tablettát, ami orvosolja a problémát odabent.

Közben elintéztem, hogy 3 hétre elmehessek Parádfürdőre, ahol mindenféle fantasztikus kezelésben részesültem, ami nőgyógyászati nyavalyákra javallott (iszappakolás, intimtorna, masszázs, mágnesterápia, polarisol lámpa, timsós fürdő)

Mikor letelt a 6 hónap, sorra visszakaptam a fagyasztott embriókat, míg végül elfogytak. Közben szinte az összes létező vizsgálatot megcsináltattam pl. NK ölősejt, amire infúzión keresztül lipidet is kaptam. De ez sem segített, nem derült ki, hol a hiba.

Már túl voltam 8 sikertelen beültetésen, úgy éreztem mindent megtettem, de valamiért nekem nem adatott meg, hogy életet adhassak egy gyerkőcnek.

Ezért úgy döntöttünk, hogy elindítjuk a másik utat, az örökbefogadást.

Szerencsére közben sorra kerültem a lombikos TB-s várólistán, így egy utolsó utáni stimulációt bevállaltam még.

Csupán 4 petesejtünk lett, amiből 3 termékenyült meg. Természetesen mind a hármat visszakértem, újításként kértünk embryogluet is („embrióragasztó” –szerk.).

Nem tudom mitől, de sikerült, sőt a 8. hétig 2 szívhang volt.

Azóta lassan másfél éves lesz a mi kis csodánk.

Most a kistesó projekten dolgozunk, persze nem minden áron.

Viszont átmentünk egy állami intézetbe, mivel eddig 7-szer fizettünk és csak 2 TB-s alkalmat használtunk fel, így van miből gazdálkodni. Itt szintén túl vagyunk egy orvosváltáson és már volt egy stimuláció is.

Sajnos a beültetés nem sikerült, de vár még ránk 6 szép embrió.

Ha sikerül, ha nem, mi már így is rettentő boldogok vagyunk,

hogy nem adtuk fel és sikerrel zárult a történetünk.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük