Soha senkinek nem voltam elég. Mindig mindenki sokkal, de sokkal többet várt tőlem. Azt mondták, hogy tudják: ettől többre vagyok képes. Ezért folyton elértem azt, amit mások elvártak. Ez egy ideig így ment.

Aztán ahogy teltek az évek és egyre idősebb lettem, rájöttem valamire. Miért nem elég az, amit adok?

Miért nem elég az, ami vagyok? Talán nem vagyok jó?

Miért kell az embereknek mindig több?

Senki és ismétlem senki nem kérdezte meg, hogy én szeretnék-e ettől több lenni… Folyton gyötörtek és gyötörnek a kérdések, hogy nekem miért kell folyton többnek lennem?

Még ha lehetnék is még ettől is több, az miért nem elég, amit idáig elértem?

Mindig többnek kellett lennem még a többnél is. Megfeleltem annak, ami tökéletesen nem én vagyok.

Az istenit!

Jól érzem magam a bőrömben.

Nem tudok már, és nem is akarok versengeni az Instragram modellekkel valaki szerelméért.

Ahhoz meg végképp nincs kedvem, hogy csak azért legyek több hogy valaki elvárásainak éppen megfeleljek.

Fenébe azokkal, akik mindig többet akarnak, mert telhetetlenek.

Néha kevesebbnek kell lennünk, hogy rájöjjünk arra, ki az, aki így is szeret minket.

Szóval most kevesebb vagyok, mint ami lehetnék, de ettől több talán soha nem is akartam lenni!

K. Enikő