Boldognak lenni.

Olyan nehéz boldognak lenni?  Na de most komolyan?

Itt van Ő… igen, visszatért.. a nagy szerelem. Az én nagy szerelmem.

Én azt hittem, el akar felejteni, de nem akart, csak kalitkában volt. Tudjátok egy olyanban, amit az ember maga köré formáz a feltételekből, a haragból meg a tehetetlenségből.

Emlékeztek, leírtam mennyire fájt, amikor láttam őt a liftnél. Hát, mint kifejtette, neki is annyira fájt.
Hihetetlen, ugye?
Két ember szenved. A város két felén.

Az egyik a magányba burkolózva fekszik a saját ágyában.

A másik meg…. hát…. mindegy is mit csinál,

de nem azzal van, akivel kéne, és ezt érzi is.

Legalábbis az ő elmondása szerint ezt érezte, amikor egy másik nőhöz bújt.

Maradjunk annyiban, hogy a harag meg a szomorúság mellett már mindennek csak a felét hiszem el. Azt hiszem, ez lett az egészséges számomra.

Valamiféle önvédelmi fegyver.

Szóval, a lényeg: most itt van, és engem akar. Szeretni akar.

De én ezt már

nem szeretném.

Már nem tetszik. Megváltozott. Talán mert már nincs meg a ,,rózsaszín köd”. Rég eltűnt. Ő űzte el. És én ezért már csak hibáztatni tudom.

Most pedig minden erejével, minden tettével,

minden mozzanatával, minden érintésével azt jelzi:

csak engem akar.

De ki hinné ezt el bizonyítás nélkül?

És egyáltalán, mivel lehet bizonyítani, hogy az első adandó alkalommal nem fut vissza az eddigi, jól megszokott menekülőúton a drága exhez?

Semmit nem tud nyújtani, ami valaha is elfeledtetné azt, amit velem tett.

Nehéz dolog az őszinteség, s ő akármennyire is nem adta ezt meg nekem, attól még megérdemli, hogy én az legyek vele. Megbántott.
Kiégtem.

Kiéghet egyáltalán egy húszéves lány? Élni kéne, meg bulizni, de ez a része nekem valahogy nem megy.

Egy tökéletes helyzetben, amikor egy férfi a szívét-lelkét kiteszi értem,

miért nem vagyok boldog és nem szállok a rózsaszín ködben?

Már nem szeretem úgy, mint rég.
Már nem tudok úgy vele lenni, mint rég.
Már nem kívánja minden porcikám azt a törődést, amit ő megad.

Azt hiszem, én csak azt mondom, hogy csalódtam…

És tudom, hogy nem állok készen egy újabb összeomlásra.

Ő pedig nem tud óvatos elefánt lenni

a porcelánboltban.

Bettina