Igen, már megint eszembe jutott… Most éppen a rádióból szóló dal szövegében tértél vissza.

Még hiányzol, de már tartom magam és nem írok többé.

Azt hiszem, már elengedtelek. Mert bár megadtad a reményt, az esély mégsem volt meg.

Ma már biztosan tudom,

mit szeretnék…

Nagyon szeretném, ha valaki engem is hiányolna néha.

Ha csak úgy rám írna, vagy felhívna akár az éjszaka közepén.

Ha büszke lenne arra, hogy én vagyok a párja, ha bátran mutatkozna velem bárhol és magabiztosan fogná kezében a kezem.

Ha örömmel vállalna valaki, nem félve attól, kinek mi a véleménye, vagy kinek nem tetszik ez. Hogy néha kijárjunk csak úgy iszogatni vagy szórakozni, velem is lehet, nem csak a haverokkal… Van egy klassz kis hely a Margit szigeten, remélem, egyszer megoszthatom Valakivel.

Szeretném, ha néha eltölthetnénk együtt minél több minőségi időt… Amikor nem számít semmi és csak mi vagyunk, kizárva mindent és mindenkit. Aztán majd néha csinálhatnánk valamit közösen, itt-ott-amott, bárhol.

Már nem várok senkit és nem várok el semmit.

Akinek be kell lépnie, az jönni fog, aki ment, arról már nem kell levenni a kabátot, ne forduljon vissza.

Tudom, remélem, hogy ez könnyebb lesz és eljön valaki,

aki kitart, aki felülír múltat, pletykákat, jövőt,

és csak szeret.

Most már tudom, ez nem te voltál, csak én akartam beléd látni, hogy ilyen vagy…

A te szereped az volt, hogy felnyisd a szemem arra, hogy Ő majd maradni fog, bármi történjen is.

Maja