Ami ennek a történetnek a különlegessége az a kapocs, ami mindig megmarad, bármerre visz az élet minket!

Hiszek benne, hiszek magamban és abban, hogy a kettőnk közt lévő óceán átúszható. És igaz ázottan, dideregve érünk a partra, de az egymástól kapott kölcsönös szerelem és tisztelet minden akadályon átsegít minket.

Éveken át ismertem őt. Különleges! Kérdezheti bárki, miért? Ezt csak én tudom.

Én látom őt úgy, ahogy senki más.
Tudom már, mi az, hogy lelki társ.

És általa megismertem az igazi szerelmet. Ami lehet, csak egyszer jön el egy ember életében.

Nem látok tisztán. Csak kapaszkodok az érzésbe, amit soha nem éreztem. És tudom, ha valami oknál fogva kilépsz, soha nem találok hozzád foghatót.

Én voltam csak a Tiéd!
De Te sose voltál csak az enyém.

Milliószor tépett darabjaimra a fájdalom. De kitartóan hittem bennünk.

Bárki nézhet bolondnak még most is hiszek bennünk, benned!

Hiszem, hogy a sors nem hiába vezetett hozzád. Hiszem, hogy egyszer valóra válik az álmom Veled!

Nem mentél el, de nem is vagy itt. Álmaimban igen. És én elhiszem, hogy itt vagy és fogod a kezem! És többé nem vagyok egyedül, ahogy egész életemben voltam. Mert Te Te vagy. A világom.

Liza

(kezdőkép: Unsplash)