Megtaláltam a boldogságom kulcsát és nem is volt olyan nehéz

Úgy tűnik, megtaláltam… Megvan a boldogságom kulcsa, és azt hiszem egyszerűbb, mint azt bárki gondolná.

Én az örök elégedetlen, a maximalista, aki mindig megtalálja a legapróbb hibát is, ami miatt aztán búcsút mond valami tervnek. Boldog vagyok, és ehhez nem kellett más, csak önmagam.

Húzós két hét áll mögöttem. “Határozatlan időre” elvesztettem az állásomat, mert be kellett zárnunk, el kellett költöznöm az albérletemből haza, vidékre a szüleimhez, két nap alatt kiköltözés, egyetem sincs, és még sorolhatnám. Azt hittem összeomlott az életem. Az én kis váram, a védő burkom összedőlt, és nem találtam a helyem, miközben hazafelé vezettem kiskutyámmal az anyós ülésen, aki néha úgy nézett rám, mintha nem lennék normális.

Az első pár nap borzalmasan telt, nem tudtam mit kezdeni magammal, nem találtam a helyem a régi szobámban, de ahogy telt-múlt az idő, rájöttem, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem.

Rájöttem, hogy ez a kényszerpihenő igenis rám fért. Minden nap a természetben sétálhatok, leülök a kishídra, hallgatom a madarakat, a tücsköket, a patak csobogását, és miden nap egyre mélyebben ismerem meg önmagam.

Ahogy kiszakadtam a nagyvárosi forgatagból tudatosult, hogy mennyit változtam, és milyen negatív is lettem…

Ez nem én vagyok,

mintha kicseréltek volna, de nekem ez nem tetszik. Úgy döntöttem, megkeresem azt a kislányt, aki 15 éve erről a dombtetőről versenyzett szánkóval, tudott felhőtlenül nevetni, gondtalan volt, könnyed és boldog…

Megtaláltam, mert itt volt, mélyen bennem. Elbújt a számlák, a könyvek, a szmog, a bántások alá, és bekuckózott a bunkerébe a kedvenc babánkkal, de alkut kötöttünk, én kidobtam mindent, amitől boldogtalan voltam, ő pedig előjött.

Azóta boldogan élünk szimbiózisban, én újra őszintén nevetek, és nem aggódok feleslegesen, élvezem a természetet, a családom közelségét. Boldog vagyok, mert én magam vagyok a boldogságom kulcsa, és megtaláltam önmagamat.

Keresd meg te is, nagy buli lesz!

(Ui: emlékeztek a kék szemű csodára, akiről korábban írtam? Úgy tűnik megtetszett neki a Boldog-Én, mert a hétvégén elmegyünk egy kis erdei túrára, ha már máshova nem is tudunk. Alig várom, hogy mi sül ki belőlünk!)

Dorina

(kezdőkép: Unsplash)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük