Mese a békáról, aki királyfinak látszott

Ez a történet nem az én történetem.

De elmesélem, hátha tanulságul szolgál mások számára is.

 

„Fél éve kezdődött az egész. Peti (nevezzük így) a kollégám.
Sármos. Szexi. Odavannak érte a csajok. Én is. Sajnos.
Tette a szépet és bókolt, s én lassan vonzódni kezdtem hozzá. Egy kolléganőm felhívta a figyelmem arra, hogy Petinek van egy kétéves kisfia és jelenleg a menyasszonyával él együtt, aki nem a gyerek anyja. Peti tehát amolyan hétvégi jófej apuka.

Menyasszony, esküvő kitűzve, az exétől ott a két éves kisfia. Mindez nagy betűkkel jelezte, hogy Péter nem az az állhatatos fajta. Éreztem én, hogy valami nem kerek, bizonytalan voltam.
De Peti csak kavart, kavart körülöttem. Egyértelműen akart valamit.
Szép a szemed, a hajad – mondogatta – s egész nap az irodában lézengett, kamu-fénymásolt.

Ha nem láttam őt, akkor mindig leszögeztem magamban, hogy komolytalan az ürge, nem kell nekem a bonyodalom. És baromi okosnak hittem magam. Aztán amikor belépett az irodába, vele jött az illata, a sármja.  És én elvesztettem az eszem. Pedig mindig józan voltam. Azaz majdnem mindig.

A karácsonyi céges partit kettesben folytattuk, egy bisztróban.

 

Aztán feljött hozzám.

Az agyam nem akarta, de a testem igen…

És megtörtént. Lefeküdtem vele.

 

Szuper volt.
Még sosem éreztem ilyet. Menthetetlenül beleszeretettem.
Ő is mondott mindenfélét, de éreztem, mindez betanult szöveg nála… Hajnalban magára kapkodta a holmiját. Mint mondta, a menyasszonya azt még elhiszi, hogy tovább bulizott, de most már mennie kell. Pedig maradna ám – mentegetőzött.
Mondtam neki, szakíthatna, értem. De persze, választ nem kaptam.

Azóta arról az éjszakáról nem esik szó, pedig többször találkoztunk.
Az én szívem még most is vadul kalapál, ő izzad és vörös és látom rajta, ő is majd megveszik értem.
Nem tudom mi lesz ebből. Ha akart volna igazán valamit, már lépett volna… Azt hiszem.
Úgy érzem, megőrülök.”

Igazi mai, magyar mese, ugye?

A hiszékeny leányról, aki bízik a sármos hercegben, pedig az csak egy csaló varangyos béka, aki elárulja a párját is és azt a nőt is, akivel félrelép. És ezt mindenki tudja, csak a lány nem.

Azt hiszem, szinglinek lenni sem egyszerű. Van olyan bonyolult,

mint feleségnek és anyának!

PinkAnyu

 

One thought on “Mese a békáról, aki királyfinak látszott

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük