Komolyan mondom, hogy a vidámság az egyik legnagyobb konfliktuskezelési módszer. Ezen belül is, amikor képesek vagyunk saját magunkon nevetni, vagy akár a nehézségeinken.
A házasságunk során többször voltunk nehéz anyagi helyzetben, vagy akár maga a házasságunk indulása sem volt egy fenékig tejfel.
Emlékszem, amikor kiköltöztünk a házunkba, félig volt kész, és akkor még nagyon eltúlzom a készenléti állapotokat.
Két megoldásunk volt: vagy háborgunk és mindenben a nehézséget látjuk, vagy pedig egymásra nevetünk és legyintünk.
Arra is emlékszem, hogy volt olyan, amikor az akkor létező három gyermekünkből három volt beteg és nem a könnyebb verzióból.
Egészen pontosan beköszöntött a bárányhimlő és ők egyszerre lettek pöttyösek. Akkor volt fél éves a harmadik gyerkőcöm és én szoptattam.
Még csak nem is ez volt a gond, hanem az, hogy elsőként rajtam jöttek ki pöttyök. Addig nem is tudtam, hogy én még soha életemben nem voltam bárányhimlős.
Ott álltunk, én pöttyösen, lázasan, legyengülve, úgy hogy közben el kellett látnom egy szopizós babát, volt egy két évesünk és egy valamivel több, mint három évesünk. Mind nyűgös. Velem az élen.
Kínlódásunk tetején már nem tudtunk mit csinálni, mint vinnyogva nevetni a szerencsétlenségünkön, ami mindenkinek jót tett. A férjemnek, aki az egésznek a legnagyobb áldozata volt, mert neki kellett ápolnia bennünket, és a gyerekeknek is, mert bár betegek voltunk, de egymásra utaltak. És a vidámság sokkal jobb mindenkinek, mint a feszült légkör.
Ne felejtsetek el tehát nevetni!
Kérdés: Mikor nevettetek úgy igazán, önfeledten?
Mire lenne ahhoz szükségetek, hogy most is megtörténhessen ez?
Jeckel Eszter
megoldásfókuszú coach
