Jó pár évvel ezelőtt Szatmárcsekén voltunk, ahol a híres, misztikus csónak fejfás temetőben egy furcsa ismétlődésre figyeltem fel.

Ha hiszitek, ha nem, minden kopjafán az van megörökítve, hogy boldog házasságban élt X évet. Ott mindenki boldog házasságban élt.

Nyilvánvalóan ez nem teljesen van így és csak az emlékek szépülnek meg, de azért eljátszottam a gondolattal, hogy

milyen jó lenne valami esszenciát bevenni és boldog házasságban élni,

amíg meg nem halunk.

Jó lenne azt is mondani, hogy nálunk mindig minden happy volt, de egyrészt ezt úgy sem hinnétek el, másrészt nem is volt így.

Egy házasságon sokat kell dolgozni, ha meg még a minősége is számít, akkor még többet.

Ez, amit most megosztok, tulajdonképpen nem is tipp. Mi inkább ajándékként néztünk rá ezalatt a 30 év alatt.
Az volt az ajándék, amit kaptunk, hogy sosem voltunk egyszerre a padlón.

Persze, akkor meg minek adok olyan tippeket, amik csak úgy történnek velünk és nem tehetünk értük?

És itt van a bökkenő. Úgy gondolom, hogy tehetünk érte, hogy ne lehúzzuk a magunk szintjére a másikat, hanem felemeljük a mi szintünkre. Azaz,

amikor padlón vagyunk, akkor fogadjuk el a segítséget!

Amikor meg a párunk van padlónk, akkor nyújtsuk felé a kezünk és ne pedig lökjünk rajta egyet, hogy még mélyebbre kerüljön.

Kérdés:

Amikor a házasságotokban épp nem a legjobb napokat élitek, mi az, amire támaszkodhattok már korábbi éveitekből?

Miért képzelhető el, hogy mégis kilábaltok a nehézségekből?

Jeckel Eszter
megoldásfókuszú coach