Miért csak karácsonykor hangolódunk a szeretetre és éljük meg a pillanatot?

Nem tudom, ki hogy van vele, én imádom a karácsonyt. Szeretem a színeket, az illatokat, a csillogást.

Elcsendesedek, befelé fordulok, hogy meghalljam a legsuttogóbb hangokat is a lelkemben. Zenével, dekorációkkal, ajándékok készítésével, vagy vásárlásával hangolódok az ünnepre.

A magam részéről nyáron a bogrács illatát is szeretem, és megélem a pillanatokat a nyári napsütésben is, az őszi esőben is, az első tavaszi virág bimbójának láttán. Igyekszem sokszor lelassulni a hétköznapok csapongó rohanásában.

Azt tapasztalom, hogy sajnos manapság sokan még karácsonykor sem élik át a pillanatok varázsát. A jó érzést, amit egy-egy mosoly adott a villamoson, vagy apró figyelmességet, hogy előre engedtek a kapualjban.

Ha mosolygok, furán néznek rám, és nem értik, mi a fenének örülök én. Nem tudják? Ők nem értik, hogy minden nap egy ajándék? Nem érzik, hogy minden egyes nap egy esély arra, hogy éljenek?

Tényleg UFO vagyok? Bár tudom, nem vagyok egyedül, egyre többen vagyunk UFO-k.
Attól vagyunk emberek, hogy vannak érzéseink, igaz? És ezek nem csak a karácsony közeledtével vannak, hanem az év minden egyes napján.

Minden áldott napban, ott a lehetőség, hogy segíts, hogy adj valamit.

Ne gondolj nagy dolgokra, nem toronyórát lánccal kell adni, karácsonykor sem. Elég egy mosoly, egy biztató pillantás, egy „megfogom a kaput”, vagy más apró figyelmesség. Akár egy kimondott szó, egy olyan szó, ami érezteti a másikkal, hogy fontos számodra, hogy értékeled a munkáját.

Pont ilyen a tökéletes ajándék is, aki kapja, érzi a szeretet benne, és aki adja, szeretettel adja.

Azt látom magam körül, hogy sokan ezerrel osztják a karácsonyi giccset az internetes platformokon, a szeretetről, és a „nem a pénzben mérhető szeretet” képes idézeteket, miközben költekeznek, vásárolnak, és akár hitelbe is verik magukat, hogy mindenkinek tudjanak ajándékot venni.
Hitelt vesznek fel, hitelt, hogy ajándékozzanak. Kiráz a hideg, amikor a tévében látom ezeket a reklámokat.
Valahogy azt érzem, eltolódott az ünnep milyensége, és megélése.

De mint mindenben, az ünnep megélésében sem lehet elvárásokat támasztani senki felé.
Úgy gondolom, mindenki élje meg az ünnepet úgy, ahogyan neki jól esik. Öltözzön Szűz Máriának, vagy süssön három éjjel-három nap, esetleg költekezzen, mint egy bolond milliomos…

Viszont közben ne felejtsen el embernek maradni, olyan embernek, aki valóban ünnepel.

Ne felejts el néha befelé fordulni, hangolódni az érzésekre, átadni magad a pillanatok megélésének, az év sok napján, nem csak karácsonykor.

Békességet kívánok a szeretet ünnepére, igaz érzéseket, és valódi meghitt pillanatokat!

Szeretettel,
PinkAnyu

(kezdőkép: Pixabay)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük