Miért jársz jobban, ha jófiút/jó lányt választasz?

A filmekben általában könnyű eldönteni, ki a jófiú/jó lány: a szomszéd srác, vagy lány, akit az ellentétes nemű főszereplő észre sem vesz a film utolsó öt percéig, amikor aztán rájön, hogy élete szerelme végig az orra előtt volt.

Nos, láttunk már csodát, de sokszor az életben ezek az emberek hoppon maradnak… Amikor azonban mégsem, és netán összeakadunk egy első pillantásra talán nem éppen cicababa, vagy macsó társsal, rájöhetünk: bizony kincsre találtunk. Miért?

1.) A visszahúzódó emberek hűségesebbek: nem azért, mert senkinek sem kellenek, hanem azért, mert nem abban élik ki magukat, hogy fűvel-fával lefeküdjenek. Egyszerűen nincs rá igényük, jobban érzik magukat egy hosszú kapcsolatban.

2.) A jófiú/ jó lány sokkal inkább értékeli a párját, ajándéknak tekinti. Az első feleségem kissé félszeg volt, ő maga is mondta, hogy csodálkozott, hogy felfigyeltem rá. Annyira ragaszkodott hozzám, annyira értékelte a figyelmességet, a törődést, a szeretetet, mint kevés másik nő, akivel dolgom volt.

3.) A jófiú/ jó lány általában biztonságot nyújt: a kevésbé “hangos”, zajos emberek általában a munkahelyükön is évekig kitartanak, felelősséget éreznek a közösség iránt, ezért általában a családjukat is mindenek fölé helyezik.

4.) Mellettük sosem fogod azt érezni, hogy kevés vagy hozzájuk. Ezek az emberek tudatában vannak, hogy egy másik ember szerelme: kitüntetés, és éppen ezért ismerik annak az értékét is.

Persze, nincsenek fekete-fehér alapigazságok és ezek a megfigyelések is csak a népi bölcsességen alapulnak, meg persze a vonzalmat sem lehet befolyásolni, de amikor választunk, azért lehet, hogy érdemes átkukucskálni a szomszéd srácra, lányra is…

Csetnegi László

(kezdőkép: Unsplash)

 

One thought on “Miért jársz jobban, ha jófiút/jó lányt választasz?

  1. Ez alapján (főleg a 4. pont) egy kicsit azt érem, hogy a jófiúk/jó lányok nem egyenjogú polgárok: mintha valamilyen hátrányosan megkülönböztetett csoport tagjai lennének, akiknek kutya kötelessége – másokkal ellentétben – baromira hálásnak lenni, ha valaki egy picit is felfigyel rájuk. Szerintem egy másik ember szeretetét/szerelmét kitüntetésként megélni nem személyiség, hanem érettség kérdése…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük